Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az utolsó költemény
jagosistvan• 2008. október 14. 15:05
Az utolsó költemény
A költő nem hal meg,
csak...csak megpihen.
Tollát lerakva gyűr mintát
papíros lelkében.
Számadását végzi
élte versszakán,
néhány régi-régi rím pár
szürkén, de visszajár.
Távoli sorokon
megfáradt vándor
a por, csokoládé házban
volna pihenni jó.
Szeretni az embert,
nőt, a barátot.
Keblemre ölelni végre
Ezt a nagy világot,
szenvedélyt szőni
vágyak sarkába,
eggyéválni kósza széllel,
elemek harcában.
Látni gyermekem
pályafutását,
egy életen átívelő
átalakulását.
Mosolyt fakasztani
Bú sziklájából,
reménységet meríteni,
anyám sírhalmáról.
Élni emberként,
hinni a jóban.
Álmomban angyalok mellett
gurulni a hóban.
Véget ért az álom.
Dohos jelennek
szele fújja el a múltat,
sorokat temetve.
Felkészül az útra,
Fogja jegyzetét,
Befordul a túlsó sarkon.
-Vissza már sosem néz-
2008.Okt. 14.
evaszilagyi2008. október 27. 02:35
Jagi,
Te hiszel es remelsz, majd elered a tokeletes szenvedelyt: es a szenvedelymentes letezest, es a vilag vandorlasod akkor veget er...
De meg sok-sok eved van, higgy es remelj, ne tantorogj meg, vissza sose nezz.
Oreg lelek vagy, ezreknek adsz remenyt. Verseid, hited, elni akarast, valtozast fakaszt embertarsaidban.
Kerlek ne allj meg, irj, higgy es remelj. Koszonom.
jagosistvan2008. október 26. 17:04
Ugye kölyök :-)
abormy2008. október 26. 16:45
mennyi igazság
abormy2008. október 18. 17:11
Igaz ez a vers
LIne2008. október 14. 19:08
István, ez a cím megriaszt.
Tudod, hol lenn, hol fenn a sorskerék. Alámerül velünk néha,úgy hisszük megroppanunk,ám a forgás nem áll meg, lassan ismét felszínre kerülünk.Akkor megragadjuk a sorskerekét, és mi irányítjuk azt. hiszem, hogy ez nem az utolsó költemény.
Marie_Marel2008. október 14. 17:30
Beszélgetnünk kellene már veletek...oly jó lenne!...de ugye hamarosan találkozunk?
Marie_Marel2008. október 14. 17:00
Jagi, mindent megírtál már?
Vagy csak pihenésre vágyódsz?
Az elsőt nem hiszem, a másodikhoz: jó pihenést...szép, boldog életet, forró szerelmet...tengernyi örömet gyermekedben...
Nem hisze abban, hogy végleg abba lehet hagyni...én is megpróbáltam évekig...és most itt vagyok...
Ölellek: Marie
Soultribe2008. október 14. 15:45
ugyanezt.. kicsit felhevűltem
Soultribe2008. október 14. 15:44
Jagi,
Ugyan ezt élem! A múlt hét csütörtökön kiírtam magam végre valahára (tudod ez milyen nagy dolog...) és ugyan fogalmam nincs, hogy mi lesz ezután, de sokkal könnyebb most. A célom mindig is ugyanaz volt, azt el is értem.
Remélem, hogy Te is!!
Na majd még beszélgetünk erről! Addig is gratulálok, hogy felvállalod a dolgot és kívánom Neked, hogy a háttérben olyasmi legyen, mint nálam is.
Baráti üdv: János