Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A szobrász
jagosistvan• 2010. február 9. 23:55
A szobrász
Vésőt adott kezembe az idő
s most faragom lelkem,
mint szobrász, az öreg gránitot.
Lepattogzott képzelet
hull lábaim elé, midőn
a csendben felzokog
évtizedes bánatom.
Tébolyt játszik szememben a perc,
amely rám borulva
takará el groteszk szobromat.
E merev arc anyámé:
Halott. Már nem sikolt, mert
kő szívét kivéste
a bennem rejlő indulat.
2010. február 9.
kedd 23:49
jagosistvan2010. február 10. 16:34
Hát az élet nem túróscsusza. ;)
Kicsikinga2010. február 10. 16:22
Hátborzongatóan ''vésted'' ezt a ''szobrodat'' ilyen igazzá!
jagosistvan2010. február 10. 15:15
Köszi Ancsám. :)))
jagosistvan2010. február 10. 15:07
gyertök ide is :)
kapocsi.ancsa2010. február 10. 07:07
..életszobrász..
pepo2010. február 10. 05:27
Lepattogzott képzelet
hull lábaim elé.................
mezeimarianna2010. február 10. 04:24
Gratulálok!!!
janow2010. február 10. 01:58
Kalap kézben, szemüvegen pára!
Óriási gratula, nagyot alkottál!
dreaming582010. február 10. 00:35
:S sőt :((((
...kemény - de hát töled ez megszokott...
Attila_the_hun2010. február 10. 00:12
Hát igen kedves István, mind itt szobrozunk az élet nagy színpadán s mind groteszkek vagyunk. Ez a bizonyos evolúció inkább erózió ami csak amorffá faragja a szobrunk. No de fel a fejjel! Tessék kérem mosolyt vésni rá! :)