Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A gyertyaszínű temető
jagosistvan• 2013. december 12. 14:29
A gyertyaszínű temető
A gyertyaszínű temető
csodákra képes:
előás és elás titkokat.
Mint kőszobor, úgy álltál ott.
Válladon galamb,
(Isten lássa lelkem)
hátadon szemem.
Már ittam eleget ahhoz,
hogy megszólítsalak és
elmondjam, nem találom halottaim.
Nem nézted, mi vagyok
(legalább is nem utaltál rá).
Mosolyod angyalinak tűnt
ott a gyertyák fénye között.
Itt vannak előtted –
mondtad és én gúnyosan nevettem.
Igen. Minden nap előttem vannak.
Nem köszöntem, csak elfordultam
és mentem mámoros fejem után.
S akkor megláttam arcotokat.
Engem néztetek
fizetett márványfalakról.
Mind ott voltatok. Még ti is, kiket
más városban temettem el.
Ott voltam én is.
Szemem nem volt, csak
mély üreg.
Gyermekként zokogtam,
férfiként üvöltöttem
s mint öregember hagytam el
a gyertyaszínű temetőt,
ami csodákra képes.
Előás és elás titkokat.
2013. december 12.
csütörtök 14:24
fejosfranciska2013. december 15. 09:29
Kedves István!
Kicsit meglepett a cím-melyből fantasztikusat alkottál,harmatos szépség...Gyönyörű mai vers.
Gratulálok szeretettel.
Francseszka
jagosistvan2013. december 13. 12:43
Köszke Erám. :)
jagosistvan2013. december 13. 12:43
Örni biztos vagy te ebbe? :)))
jagosistvan2013. december 13. 12:42
Köszi Zsu. :)
jagosistvan2013. december 13. 12:42
Köszönöm Kinga. :)
jagosistvan2013. december 13. 12:42
Köszi Jolim. :)
BakosErika2013. december 13. 05:50
Remek!
Gratulám. :)
Ernest2013. december 13. 02:01
"Gyermekként zokogtam,
férfiként üvöltöttem
s mint öregember hagytam el
a gyertyaszínű temetőt,
ami csodákra képes.
Előás és elás titkokat."
Gratulálok, szépen megírtad!
Ha így folytatod... bekerülhecc a figyizőmbe! ;)
10082013. december 12. 22:53
Szépen fogalmazol
modern versedben :)
Kicsikinga2013. december 12. 16:48
Megkönnyeztem.
Molnar-Jolan2013. december 12. 15:34
Nagyon jó.