"POET ékkövei" beszámoló

 „Poet ékkövei” beszámoló (szigorúan szubjektíven)  

 Péntek este már úgy tértem nyugovóra, hogy már a következő nap járt a fejemben. A „nagy” nap. A „Poet ékkövei” antológia bemutatója. Egész éjjel forgolódtam, nem igazán tudtam aludni.

   Reggel öt körül keltem az ágyból, és elvégeztem a korai rutin-dolgaimat. Lélekben már úton voltam Hajdúdorog felé.

   Úgy nyolc körül már rámcsörgött Barb, hogy minden klappol e, és hogy ott leszek e náluk a megbeszélt időpontban. A válasz természetesen igen volt. Ahogy pakoltam a hátizsákban az útravalókat, ismét megcsörrent a telefon. Ezúttal Ági hívott hogy hamarabb érkezett Szegedről és már itt van Hódmezővásárhelyen. Megbeszéltük hogy Barbéknál találkozunk úgy jó húsz perc múlva. Összeszedtem a maradék cuccomat, a pénzt a farzsebbe vágva elindultam hosszú utam első rövidebb szakaszára.

   Ahogy fellifteztem a nyolcadikra, Barb már nyitott ajtóval várt, és így már a lépcsőházban megcsapott a kávé illata. Az én kedves földim megmutatott egy próbatermi verziót a versemből, amit Zsolti, Barb férje zenésített meg. Hát mit mondjak…a hideg rázott tőle. Kőkemény tökös rock!!! Rövid beszélgetés után kiadtuk az ukázt hogy irány Szentes, ahol átszállunk majd Alexhez és az ő kocsijába folytatjuk az utunk tovább. Addig Zsolti, fuvarozott minket. Alexel való találkozás előtt még betámadtuk az egyik szupermarketet, ahol feltankoltunk viszkivel, pogácsákkal, chipsel és üdítővel.

   Alexel egy benzinkúton volt a találka, ahol egy rövid cigi szünet után el is indultunk meghódítani a hajdúságot. A csapat tehát elindult. Alex vezetett, én az anyósülésen foglaltam helyet, míg Ági és Barb hátul ücsörögtek. Egy nagy lendülettel egészen Martfűig gurultunk, ahol ismét egy kis pihenőt tartottunk. Itt már dőlt belőlem a hülyeség. Hiába no, a viszki megtette a hatását. Közben azért Alex is hozta a „formáját” és kijelentette hogy az összes nemi erőszakot elkövető embert halálbüntetésre ítélné. (Valljuk be, lehet hogy igaza van.) Ahogy teltek a percek, fogytak a kilométerek és a viszki, egyre jobb lett a hangulatom. Pláne hogy Ági is kezdett besegíteni a skót felföldi ital elfogyasztásában. Közben a fejemben végigfutottak a nevek és az arcok, akikkel találkozni fogok. Sokukat már személyesen is ismertem korábbi találkozókról. Janow komámra gondolva már el kezdtem nevetni magamba. Úristen! Ha csak fele annyira fogunk berúgni mint a múltkor Pesten, akkor is romba döntjük Dorogot. Marievel szinte ugyanez a helyzet. Mindig el nézem azt a csöpp kis nőt és elképedek. Hogy szorult bele ennyi mosoly és szeretet. Na meg hova fér az a sok pia amit majd belé fogok önteni. Elmélkedésemet Barb szakította félbe azzal hogy sms-t küldött a Fürjanó és lehet hogy nem jön. Abban a pillanatban rácsörögtem és biztosítottam arról, hogy neki is ott a helye úgy mint bármelyik ismerősömnek, aki megtisztel azzal hogy eljön a kötet bemutatójára.

  Megbeszéltük Janóval hogy a zöldséges üzleténél találkozunk. Egy órán belül oda is értünk. Még életemben nem ettem olyan kiwit mint ott az üzletben. Vese alakú volt és háromszor akkora mint a normál rokona. :)Közben Bero már a túloldalról integetett hogy jó lenne haladni, mert kezdődne az előadás. Aktív ivás és kiwi zabálás után nagy nehezen nekiindult a csapat Für úrral kiegészülve a város könyvtárába, ahol már gyülekeztek a költészet mesterei. Ott várt már Dobos Józsi, meg Zsolami cimbora a szüleivel. A többiek már bent gyülekeztek. Nálam itt már a maligán-fok a tetőpontra hágott és amikor megláttam Janowkomámat onnan már nem is vettünk le a gázból. Valamilyen oknál fogva (ne is kérdezzétek hogy milyen, mert nem emlékszem ) bebotorkáltam az előadóteremben, ahol volt szerencsém néhány jó szót váltani Serfőző Attilával aki a 7torony irodalmi portál főszerkesztője. Jó arc a csóka. Igaz, ezt nem itt fedeztem fel először, mert két hete már összefutottunk Debrecenben a tornyos talin. Attila igazi úriemberként viselkedett. Bemutatta nekem a csinos feleségét, és nem itta meg a piámat. :) Szerénységemet igazolván az első sorban foglaltam el egy ülőalkalmatosságot. Mellém csaptam Janowkomámat, így legalább biztos volt a jó hangulat még akkor is ha esetleg megunnám magam. Bár ilyen nagyon ritkán fordul elő. :)

  Az ünnepséget Bero barátom konferálta fel hibátlanul és jól. Majd Athos tanítványa, a „Kicsi” csapott bele a húrokba néhány szám erejéig. Ezt követte az ékkövesek egy-egy versének felolvasása. Jó volt hallani őket. Ismét nem bírtam magammal és a versem felolvasása után odaszaladtam az előadóhoz és megpusziltam. Hiába no, a lopott csókok a legédesebbek. :) Na meg Zsolami cseh itókája. Az se volt kutya.

  A rendezvény után elfoglaltuk a rezidenciánkat. Jó kis kolesz volt, egy totál jó arc gondnokkal, akinek sajnos nem volt sült oldalasa. Pedig ettem volna szívesen. Itt meg kell még említenem Mariet, aki összemérte lába méretét FürJanóval és Alexel. Nem semmi látvány volt az már biztos. Ezek után átöltöztem és azt terveztem hogy megyek a többiekkel a pizzériába, de valahol hiba csúszott a számításba és kedvenc dorogi könyvtárosomnál, Erzsikénél kötöttem ki többedmagammal.

   Erzsike mint egy jó házigazdához illik, egyből itókával kínált, amit gyorsan elfogyasztottunk Athos barátomnak szánt keserű likőrével egyetemben, miközben piramist énekelgettünk. Ezek után lett egy kis képzavar…Ugyanis fogalmam sincs, hogy hol és hogyan szálltam be FürJanó furgonjának hátsó részébe. Amikor kiszálltunk, (azt hiszem Hajdúnánáson) már megint szomjas voltam.:)

  Egy jó kis kricsmibe mentünk, ahol a Hypo nevezetű banda nyomott feldolgozásokat illetve saját számokat. Jó hangulatot csináltak, csak rövid volt és rettentő gyengén játszották el az Eddától a „Minden sarkon”-t. Itt már folyt tivornya ezerrel. Alexom is már csak vigyorgott, mint jól lakott napközis az oviban. Bero, mint jó házigazda, mindenkihez odament egy, két szó erejéig. Legalább is így rémlik. Marie gesztusa majdnem könnyeket csalt a szemembe azzal hogy nem felejtkezett meg a szülinapomról. Így utólag is köszönöm az ajándékot Marie. CUPP!Vadrózsa kellemes meglepetés volt nekem. Azt mondta beszélgettünk is. Elhiszem neki. :) Athos meg a „fia”, Kicsi, nagyon jó arcok. Zsolami meg egyszerűen csúcs volt ahogy táncolt. Őt csak Janowkomám múlta felül fergeteges retro táncaival. Barbbal majd halálra röhögtük magunkat. FürJanó költő úrtól most nem nagyon hallottam a „kettős pont” elméletét – szerencsére. JAlex, mint egy igazi vidám mackó úgy vigyorgott egyfolytában. Főleg amikor Vadrózsa közelében tartózkodott. Ági hozta a kötelezőt. Nőies volt és elragadó partner mindenben. :)  A vége felé már annyira megártott az alkohol hogy még táncra is vetemedtem Erzsikével. Na ez volt nálam a jel, hogy közeledik az eszméletvesztés ideje. Itt megint képkiesés…

  A következő emlékem hogy koedukálttá tettük a szállásunkat. Csajok, pasik vegyesen ültünk az ágyakon és hülyeségeket beszéltünk, és próbáltunk megbirkózni a maradék borokkal. Hogy honnan kerültek elő, fogalmam sincs. Körülbelül hajnali négykor tántorogtam el a saját szobámba, ahol kalandok közepette elalhattam egy kis időre.

  Amikor felriadtam úgy hét óra fele, Barb már kint ült a folyosón. Elhatároztuk hogy meglepjük Janowkomát egy kicsit. Amint beléptünk, észrevettük hogy a Kicsi már fent van, de a Haligali táncművész úr még horpaszt százzal. Ekkor belém bújt a kisördög, - mint mindig, amikor másnapos vagyok – és elcsórtam a Janow cipőjét és a mosdó feletti lámpa búrára tettem. Közben az az állat felébredt, és majd összepisiltem magam a röhögéstől. Ugyanis első mondta az volt: Van egy kis piátok? Nem az hogy hol vagyok, vagy valami, hanem egyből a pia járt az eszébe. Nem semmi csóka annyi szent. :)

  Ekkor hirtelen rám tört az éhség. Javasoltam a többieknek hogy keressünk egy olyan helyet ahol enni tudunk. Találtunk. Olyat, ahol csak inni tudtunk. No nem baj. A sör tulajdonképpen folyékony kenyér. Közben minden helyi lakost megállítottam hogy tényleg olyan misztikus város ez, ahogy a Bero mondja. Rájöttem valamire. Dorog túl van misztifikálva, Berót meg a kutya sem ismerte. Illetve ez nem teljesen igaz, mert volt egy fazon aki azt mondta hogy ő ismeri. Erre megkérdeztem tőle hogy arra a szőke rövid hajú srácra gondol akire én. A válasz igen volt. Na erről ennyit. Ugyanis Bero hollófekete és fél hosszú hajú srác. Tényleg ismerte…:) Na szóval a kis csapat összeállt hogy folytassuk azt, amit hajnalban félbehagytunk. Ági, Barb, Janow, Kicsi és jómagam. Később csatlakozott hozzánk Marie is. Nagy sörözések közepette eszméket cseréltünk, majd korsókat loptunk. A törpe csapos utánunk loholva adta a világ, vagy legalább is Dorog tudtára hogy elloptuk a korsókat és azonnal vigyük vissza. Vitte a fene. Még itthon sem, nem hogy Dorogon. Janow, mint úriember visszament és kinyögte a korsókként elkért kétszáz forintot. Nevetséges volt. :(

  Kanyargós léptekkel bebotorkáltunk a szállásra, ahol azért még lepisiltem egy macskát, és nagy búcsúzások közepette elváltunk egymástól. Barb, Ági és én beültünk Alex mellé és elindultunk a megszokott életünk felé. Néha behorkoltunk, néha megálltunk útközben, de szerencsésen hazaértünk.

  Megint szép emlékekkel gazdagodtam. Jó volt látni a már ismert arcokat, és jó volt újakat is megismerni. Azt hiszem hogy nagyon jó emberekkel töltöttem a hétvégét. Olyanokkal, akik hasonló problémákkal küzdenek és ha nem is látszik elsőre, de a lelkünk is hasonlóképpen működik. Van köztünk hiperaktív, diktátor, alkoholista, mindent tudó költő, komlexusokban szenvedő lelki sérült, őrült gitártanár, jó fej tanítvány, „furcsa” tanárnő, skizoid külsővel rendelkező férfiú, nőgyűlölő fajgyűlölő, monitorharcos és még sorolhatnám.

  De van egy közös dolog, ami összeköt bennünket. Verseket írunk, és ezáltal tisztulunk. Ki jobban, ki kevésbé. Hiszem, hogy mindannyian megtaláljuk egyszer azt, amire / akire vágyunk. Álmodni szabad és kell is. Egyet tudok: Én még/már álmodom…

Jagos István Róbert

2009. Április 8.