Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
...
jagosistvan• 2011. július 22. 10:47
…
Azt hiszem tudom hol rontottam el. Ott amikor megszülettem. Csak nyűg voltam anyámnak, apám meg csak arra használt, hogy mint egy labdát belevágjon a babakocsiba. A nagyszüleimnek csalódást okoztam minden téren. A bővebb család meg sosem fogadott el. Túl másmilyen voltam. Ma is túl másmilyen vagyok. Ezért tartok ott ahol. Két lépésre attól a ponttól ahonnan a végtelen kezdődik. Nem akarok már senkit se vádolni vagy bántani. Megtettem már évek alatt nem egyszer. Okkal, ok nélkül. Amikor már a testem illetve lelkem nem bírja, a kínt kivetítem másokra. Hittem így jobb nekem. Igen jobb. Egyetlen pillanatig. Aztán még jobban belém hasít. Nagyon sok embert bántottam. Legjobban a szeretteimet. A gyermekem anyját húsz éven át. A legtoleránsabb ember, akit ismerek. Gergőnek nagyon jó anyukája és kitartott mellettem jóban, rosszban amíg csak lehetett és még azon is túl. Le a kalappal előtte minden téren. A szülei előtt szintúgy. Amikor szélnek eresztettek ők fogadtak be. Tizenöt évet töltöttem náluk. Aztán szétmentünk. A hibás én voltam, mégis úgy állítottam be magamnak és ezáltal másoknak is, hogy azért mert előtte elkövetett egy hibát és én azt nem tudtam elviselni. A valóság az volt, hogy a hibát azért követte el (ha egyáltalán hiba volt és elkövette) mert előtte folyamatosan én voltam az, aki hibát hibára halmozott. A mai napig szeretem Idát. Bár már nem szerelemmel, mert azt már másnak adtam, mégis nagyon szeretem. Tizenöt éves korunktól voltunk együtt húsz évet. Együtt nőttünk föl. A testvéremnek tekintem és a barátomnak, bár annyi tüskét nyomtam bele az évek folyamán, hogy nem valószínű, hogy ő is így érez. Titkon azért, valahol ott mélyen talán. Az előbb említettem a szerelmet. Ez az érzés a feleségemnek jár ki. Még akkor is ezt mondom, ha már mindketten tudjuk, hogy közös jövőnk nem lesz többé. Tüzes és gyors szerelem volt. Égtünk, majd el, végül ki. Őt is bántottam. Nem tudatosan de bántottam. Mentséget nem hozok fel, indokot inkább. Nekem a legszebb napom az volt, amikor a fiam megszületett. Tervezett gyerek volt. Aki ismer, tudja mennyire ragaszkodom hozzá. Ő az egyetlen élő rokonom. Amikor Ágival összejöttünk, még egy évig nem voltam képes elhagyni korábbi otthonom. Sokan félreértelmezték ezt akkoriban. Ki így, ki úgy. Egyetlen egy oka volt. A fiammal akartam lenni. Nem voltam képes másik városba költözni még a szerelmemhez se. Ő meg csak őrlődött. Közben otthon meg élesedett a helyzet. Csaták, csaták hátán, ami a végére háborúvá vált. Nagyon sok sebet kaptam. Még többet adtam. Olyan embereknek, akiket valójában szerettem, szeretek. A fiam is sérült. Látta, ahogy a szülei kinyírják egymást. Ezért is én vagyok a felelős. Végül, amikor Gergőt elvitte Ida, már nem volt miért maradnom. Átmentem Szegedre Ágihoz. Örültem, hogy új családom van, hogy tiszta lappal kezdhetem az életem. Viszont az árnyék ott volt felettem. Nem tudtam feldolgozni azt hogy nem láthatom a fiamat minden nap. Hogy létezik egy olyan papír, amelyben meg van határozva a nap, amikor találkozok vele. Éjjelente zokogva aludtam el, testem addig rángatódzott ameddig izmaim bírták. A kín gyülemlett bennem és végül kivetült. Mint egy bomba, úgy robbantam. Aztán újra és újra. Ettől függetlenül gyönyörű napokat éltem át Ágival. Imádtuk egymást a fizikai fájdalom határáig is, ha épp nem voltunk egymás mellett. Tegnapelőttig mindent megtettem volna azért, hogy együtt maradhassunk. Ma már nem. Szeretem és valahol még ő is, de annyi seb lett ejtve már hogy nem érdemes folytatni. Viszont most a félelem és a kétségbeesés lett úrrá bennem. Ma vagyunk itt utoljára Gergővel közösen Szegeden. Két évig neki is az otthona volt, amikor épp nálunk tartózkodott. Dáviddal megszerették egymást és mintha tanultak is volna egymástól. Nekem még elvileg van még pár napom, utána el kell hagynom a lakást. Most ott tartok, hogy nem lesz hol laknom, ugyanis saját lakással nem rendelkezem, pár ezer forint a vagyonom és valószínűleg munkám se lesz egyhamar. Megpróbálok hitelt felvenni, bár a BAR listásoknak nem igazán szoktak adni. Ha mégis sikerül, akkor találok albérletet és beindítanák egy új vállalkozást. Ha ez füstbe megy, úgy érzem, nem leszek képes ezen a földön élni. Nem akarom apám sorsát. Azt a sorsot még ellenségeimnek sem kívánom és nem akarom hogy a fiam úgy lásson. Akkor inkább maradjak meg neki azzal a képpel ami most él benne.
Nem kérek kommenteket. Nem azért írtam le hogy sajnáljatok. Pénzt se kérek. Csak le kellet írnom, mert ha nem, még ennyi időm se lenne hátra.
Elnézést kérek mindenkitől, akit megbántottam itt a Poeten az elmúlt négy évben.
Tisztelettel felétek: J. I.R.
Törölt tag2011. augusztus 1. 16:36
Törölt hozzászólás.
Kicsikinga2011. augusztus 1. 16:27
Drága István!
Ki fogsz lábalni belőle, de addig még igenis meg kell élni sok-sok fájdalmat, el kell sírni sok-sok könnyet, és le kell porolni a ruhánkat, mert egy párszor még elesünk, amíg az út simává válhat előttünk!
Azért írtam, hogy ''kell'', mert,ha nem ezt tesszük, akkor érzéketlenek, gyávák, közömbösek, felelőtlenek, és még sok minden negatív tulajdonságot sorolhatnék, de nem teszem!
Te TETTÉL !
Tetted a legnagyobb ''lépést'' afelé, hogy a baj, minél előbb utat nyerjen, és ez a kimondás, a leírás, az őszinteséged volt!
Nagyszerű, hogy ilyen bátor voltál!
Sőt még sírjál is, hiszen a könnyek tényleg a bajok egyik legsikeresebb gyógyítói! Nem véletlenül mondjuk meg(könny)ebbül valaki, aki sírni tud!
Skóciában (azt hiszem) van egy napja a hétnek, amikor a helyi kocsmában hagymavágás folyik a sörözés mellett természetesen.
Ez azért van, hogy a férfiak is kisírhassák magukat úgy, hogy igen komoly ''indokuk'' legyen rá. Ezt ugye olyan országban teszik, ahol a tradíciók a mai napig is élénken élnek, és ápolva vannak!
Tanácsot adni nem lehet, sőt nem is szabad, mert a megoldás az mindig bennünk születik meg így vagy úgy!
Biztos vagyok abban, hogy nagyszerűen megállod a helyed!
Most megöleltelek szeretettel!
jagosistvan2011. augusztus 1. 13:35
Köszi Lacám. Tudod sokan lehet hogy elítélnek érte, de akár hiszed akár nem az igazi félelmek nem azok amiket nem merünk leírni. hanem amit épp leírunk. Nem mindenki képes rá. Mert még nem fájt annyira hogy papírra vetüljön. Inkább csak a saját nevemben beszélek.
sz54laca2011. augusztus 1. 13:04
Jagi!
Mintha a saját önéletrajzomat olvastam volna.
Bár én még piszkozatban sem mertem leírni soha.
Hogy ezt leírtad, az erőt és bátorságot sugall.
Ez jó alap a folytatáshoz!
Építkezz a sikereidből!
Szorítok Neked!
sevokati2011. augusztus 1. 12:41
vagytok Ti, ezek a furcsa Férfiak (ismerek ilyent még egyet), akik nem tudtok a küzdelem nélkül élni, megelégedve a jut-tal, nektek ha ez van, hát annak a hiányát érzitek, ha az van, akkor amannak, mert hiányok mindig vannak, és ti nem tudtok beletörődni, csak küzdeni folyton mindig valami másért, mint ami épp megadatott, eléretett, miközben szétütitek magatok körül azt is, ami jutott már... nagyon sok időbe telt, míg megértettem (és megnyugodtam, én, aki jutott egyszer valakinek és aki elcsapkodtatott valaki mellől az egyéb hiányok miatt, szóval sok időbe telt, míg megértettem), vannak ezek a furcsa férfiak... én azt kívánom neked, találd meg a sok nincs közt a van-t, és legyen bátorságod, erőd megélni azt, a nincs miatti küzdéskényszer és lelkiismeretfurdalás nélkül! boldogságot, nyugalmat!
sk.
jagosistvan2011. augusztus 1. 12:16
Köszönöm mindenkinek a szavakat és egyéb segítséget. Nagyon hálás vagyok nektek. Muca, köszi a kajcsit amit adtál, Kormányossanyinak a jó szavakat és a pénzt. csillik Reninek azt hogy velem volt akkor éjjel. Hosszú lett volna ha nem. barbomnak a vacsit, meg az összes többi időt amit rám áldozott. meg hogy kihívták nekem a mentőt beával akkor. Ákosfiamnak hogy keresett és mindenki másnak akik személyesen vagy levélben aggódtak értem. Sajnos nem tudok minden nevet ideírni. És végül a gyermekem anyjának idának, aki nem tiltotta el tőlem a gyermekemet még akkor sem amikor nehéz helyzetben voltam. ma is nehéz helyzetben vagyok még. Remélem mihamarabb kilábalok belőle.
starlit2011. augusztus 1. 08:09
olvastam... szomorú... jobb időszakot kívánok neked...mihamarabb!!!
csillogo2011. július 23. 20:39
Kedves Jagi!
Pont én és pont most?Lehet nem vagy már kíváncsi -l ehet én sem lennék - csatlakozom Perához,amit írt!
A versesköteted sok mindent elárult Rólad - a gyermekkorodról és a lelked ''töredezettségéről''!
Helyzet van...érzékelem lelki sebeidet,de az Életünket valóban ajándékul kapjuk és törekednünk kell,hogy megtaláljuk a kiutat!
Légy erős Jagi - ebben az írásban is szembe néztél önmagaddal - erre sem mindenki képes!
Kívánom minél előbb emeljen Isten szerető tenyerére és mutassa meg a kiutat ebből a válságból!
Szeretettel...
Pera762011. július 23. 16:20
Figyelj Jagi, én is évekig magam vádoltam mindenért, magamban kerestem a hibát, ha valami nem úgy ment, ahogy kellett volna.
A világ terhét sem veheti senki mind a vállára, minden kapcsolat két emberen áll, vagy bukik. Soha, egyetlen esetben sem csak egyik az oka...
Mindkettő...
Az önvád, önmarcangolás, a kétségbeesés a problémák következménye.
Nagyon nehéz elfogadni az embereket hibáikkal együtt, hiszen csak a szép, a jó kellene, de bennünk van a másik fél is, ezzel együtt teljes mindenki.
Bármi történik az életben, kiút mindig van, amíg élhetünk, egészségben, erőben...
Sablonszöveg, talán nem kellene írjam, talán nem is használ, de hátha mégis...
Szeretettel...
Ross2011. július 23. 13:18
Mondandómat részben az önzés diktálja: szerintem ne fosszál meg minket a jelenlétedtől. Mindannyian tudjuk, hogy több vagy, mint egy versíró a sok közül: egyik motorja vagy az oldal működésének.
Ivory2011. július 23. 13:11
Olvastalak, Jagi...
nem tudom, mit lehet mondani ilyen nehéz időkben... a sajnálkozás nem segít, és a ''majd rendbe jön minden''-féle mondatok is idegesítőek...
Nem tudom, miért alakult így... Csak remélem, hogy lesz erőd majd a talpraálláshoz, mert azt muszáj. Magad miatt, és a fiad miatt is. Szüksége van Rád!
Tudd, hogy együttérzek veled.
Marie_Marel2011. július 22. 16:00
Cupp a távolból igaz szeretettel...
zotya682011. július 22. 14:19
Én is a mailt választottam...talán jó lesz...
Törölt tag2011. július 22. 14:10
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2011. július 22. 13:47
Törölt hozzászólás.
Marie_Marel2011. július 22. 13:21
..........
BakosErika2011. július 22. 12:26
...és mint Kingácska én is csak azt kívánom, Maradjatok velünk!
BakosErika2011. július 22. 12:24
Őszinte szavaid szíven ütöttek, remélem imáim meghallgatásra találnak, hogy rendbe jöjjön nálad minden!
Szeretettel ölellek: Erika
Kicsikinga2011. július 22. 12:14
Büszke vagyok, hogy ilyen emberrel együtt lehetek egy igazi közösségben!
Nem csalt meg az emberismeretem, mert anélkül, hogy valaha is találkoztunk volna, mindig is egyenes, őszinte embernek tartottalak!
Köszönöm, hogy megtiszteltél az őszinteségeddel!
Döntéseinket mi hozzuk az életben,és, hogy az jó-e vagy rossz, az idővel elválik...
Remélem, hogy velünk maradsz!
Ágikának ugyanezt írnám!
Kívánom, hogy a sebeitek minél előbb begyógyuljanak,mert abban is biztos vagyok,hogy nem akarattal ejtettétek egymáson!
Maradjatok velünk!
irenke2011. július 22. 11:34
nem adhatok mást,csak a szeretetem...(imáim)
de az végtelen!
Isten Áldása kísérjen!
versike2011. július 22. 11:25
Írtam egy emilt ( az nem komment ) remélem, elolvasod.