Metta blogja

Metta•  2018. március 20. 07:35

Elfeledve

Hiába a papír, üresen ásít,

toll hever mellette írásra csábít,

remegő kéz nyúl,-írná a szavakat,

ereje fogytán, keze,- mint fadarab.

 

Könnytelen szemekben lázas gyötrelem,

csendes magánya bús, és örömtelen,

fényről szólt az éneke, most éj oson,

bársony leplébe rejti,- hűs alkonyon.

 

Hol a költő fekszik, sírja jeltelen,

magával vitte a legszebb verseket,

nem égeti többé a szív bánata,

végzete lett, a lélek alázata.

 

A líra elásva pihen hant alatt,

búcsúzó sugár a rögökre tapadt,

árva virág bújik ki a föld felett,

kelyhében gyöngyszemként csöppnyi víz remeg.

Metta•  2018. március 16. 08:30

Ezüst éjszaka

Tündöklő híd ragyog a víz felett,

csillogó hold fényéből született,

hullámok árnyain illan a fény,

a mélyben fekete,örvénylő lény.


Bársony éj terít, mélykék palástot,

köréje labirintust varázsol,

lomhán szálló pára a víz fodrán,

cseppjei mint, szikrázó gyöngyfoszlány.


Szél játszik a fák karcsú ágain,

halk akkord szól,elzengi vágyaim,

csak a  fájó szív melódiája,

hallatszik az ezüst éjszakába.

Metta•  2018. március 12. 18:40

Mert ilyen is van...

Te ki ott ülsz némán,és figyelsz,
ki szívedben fájdalmat cipelsz,
írsz,alkotsz,-és hidd el szépeket,

-látod a visszajelzéseket,
kedvencnek is jelölik sokan,
válaszolsz is,de nézzük hogyan?
Nem mindenki érdemel választ,
lehet a "köszönöm" kifáraszt?
Elvárod,ha valaki figyel,
versedet jelölje kis szívvel,
felível figyelőid száma,
ez már álmaid netovábbja.
Sakkozni tudni kell ezt vallod,
nyelje le a "békát" ki alkot,
ha az"újonc"átlép egy határt,
a figyelő innen már nem jár,
-hopp!-itt ez a szívecske sem jár!

Metta•  2018. március 1. 10:33

Átváltozás

Szemedben látom a holnapot,
az arcodon könnyek peregnek,
vállaimon a múlt roskadoz,
fájó szavakat nem feledem.


Rám néztél,és szívem sikoltott,
arcodon már gyűlölet suhant,
félek tőled,testem is borzong,
a kedves arc,- rettegést sugallt.




Játékra írt !
Az asszonánc a tiszta rím ellentéte. A hangzás csupán némileg hasonló: a magánhangzón kívül teljes egyezés nincs.





Metta•  2018. február 23. 12:36

Kísértő remény

Elhagytál egy fagyos hajnalon,

azóta lelkem is sanyarog,

nem maradt más, csak kóbor árnyak,

átlátszó jégtükörbe zártak,

-Te balga remény! Te elveszett!-

valaki örökre megsebzett,

megtörve előtted térdelek,

hajnali fények kísértenek,

aranyburokba fonják szívem,

fent az égen szivárvány ível,

bíborban lángol, olvad a jég,

láncait töri a rab remény,

szikrázón virul a szabadság,

hogy létezik,-miért tagadják?