Metta blogja
Elfeledve
Hiába a papír, üresen ásít,
toll hever mellette írásra csábít,
remegő kéz nyúl,-írná a szavakat,
ereje fogytán, keze,- mint fadarab.
Könnytelen szemekben lázas gyötrelem,
csendes magánya bús, és örömtelen,
fényről szólt az éneke, most éj oson,
bársony leplébe rejti,- hűs alkonyon.
Hol a költő fekszik, sírja jeltelen,
magával vitte a legszebb verseket,
nem égeti többé a szív bánata,
végzete lett, a lélek alázata.
A líra elásva pihen hant alatt,
búcsúzó sugár a rögökre tapadt,
árva virág bújik ki a föld felett,
kelyhében gyöngyszemként csöppnyi víz remeg.
Ezüst éjszaka
Tündöklő híd ragyog a víz felett,
csillogó hold fényéből született,hullámok árnyain illan a fény,a mélyben fekete,örvénylő lény.Bársony éj terít, mélykék palástot,köréje labirintust varázsol,lomhán szálló pára a víz fodrán,cseppjei mint, szikrázó gyöngyfoszlány.
Szél játszik a fák karcsú ágain,halk akkord szól,elzengi vágyaim,csak a fájó szív melódiája,hallatszik az ezüst éjszakába.
Mert ilyen is van...
Te ki ott ülsz némán,és figyelsz,
ki szívedben fájdalmat cipelsz,
írsz,alkotsz,-és hidd el szépeket,
-látod a visszajelzéseket,
kedvencnek is jelölik sokan,
válaszolsz is,de nézzük hogyan?
Nem mindenki érdemel választ,
lehet a "köszönöm" kifáraszt?
Elvárod,ha valaki figyel,
versedet jelölje kis szívvel,
felível figyelőid száma,
ez már álmaid netovábbja.
Sakkozni tudni kell ezt vallod,
nyelje le a "békát" ki alkot,
ha az"újonc"átlép egy határt,
a figyelő innen már nem jár,
-hopp!-itt ez a szívecske sem jár!
Átváltozás
Szemedben látom a holnapot,
az arcodon könnyek peregnek,
vállaimon a múlt roskadoz,
fájó szavakat nem feledem.
Rám néztél,és szívem sikoltott,
arcodon már gyűlölet suhant,
félek tőled,testem is borzong,
a kedves arc,- rettegést sugallt.
Játékra írt !
Az asszonánc a tiszta rím ellentéte. A hangzás csupán némileg hasonló: a magánhangzón kívül teljes egyezés nincs.
Kísértő remény
Elhagytál egy fagyos hajnalon,
azóta lelkem is sanyarog,
nem maradt más, csak kóbor árnyak,
átlátszó jégtükörbe zártak,
-Te balga remény! Te elveszett!-
valaki örökre megsebzett,
megtörve előtted térdelek,
hajnali fények kísértenek,
aranyburokba fonják szívem,
fent az égen szivárvány ível,
bíborban lángol, olvad a jég,
láncait töri a rab remény,
szikrázón virul a szabadság,
hogy létezik,-miért tagadják?