Metta blogja
Együtt az úton...
Arcodon szelíden mosoly dereng,
csillogó szemed a múlton mereng,
mennyi bánat,és örök küzdelem,
mi a lelkedet érte szüntelen.
Elmúlt idők emléke fellobog,
a szív most az örömtől felzokog,
két ember, ki együtt volt a bajban,
hosszú utat tett meg a viharban.
Ma újra megtörténik a csoda,
ígéreted jövőtök záloga,
a hit,és remény él szívetekben,
szeretet sugara szemetekben.
Ezentúl is dúlnak majd a viták,
nem mindig lesz színes ez a világ,
és,ha néha megsebzed párodat,
csitítsd el bizonytalanságodat.
Elmúlik a nyár,őszt követ a tél,
hajad is fehérebb az ezüstnél,
az igaz társ,így is szeretni fog,
megbecsül,pillantása mosolyog.
A házasság dal,-mit együtt írtok,
kacagtok vidáman,néha sírtok,
mégis amíg lehet,fogd a kezet,
mesélő csend így lesz teljes,-Vele.
Egy kolléganő esküvőjére akik 13 év együttélés után döntöttek úgy,hogy kimondják az "igen"-t.
Mivé lesz a világ?
Nézd a föld mily csodás!
ötven év múlva mit látsz?
-lesz még fény,ragyogás?
-amit szívedből imádsz,
mikor minden kopár,
a folyókban sincs pisztráng,
hol patak csordogált,
zöld füvet,és fát kívánsz.
Figyeld az ég alját,
szürkébe hajlik színe,
lásd földanyánk arcát,
észleld,- lassul a szíve,
Nap ontja haragját,
fényét porba terítve,
vívja halálharcát,
az égen megfeszítve.
Csak ötven év kellett,
és haldokol szép földünk,
ember nézd!- mi gerjed,
lásd!-mivé lett szép völgyünk,
hol folyó tekergett,
már mindent összetörtünk,
mi régen felsejlett,
kék-zöld színt eltöröltünk.
Játékra írt vers! El kellett képzelni milyen lesz 50 év múlva a föld!
Szeressétek a gyermeket
Kérlek szeressétek a gyermeket,
ha könnytől maszatos arcát látod,
mosolyogj rá, ne menj el mellette,
csitítsd,űzd el a szomorúságot.
Mikor bánattól felhős az arca,
simítsd meg bőrét lágyan,kedvesen,
a szorongását csak ez oldhatja,
és a barátod lesz ő lelkesen.
Törékeny virág parányi lelke,
neveld őt türelemmel, szelíden,
a szeretet virágozzon benne,
ne rettegés üljön szemeibe.
Boldogság látni kipirult arcát,
és tekintetében öröm ragyog,
köréd fonja a két kicsi karját,
majd, jókedvűen füledbe csacsog.
Szívében szivárványszínek gyúlnak,
a sötétséget űzd el mellőle,
olyan hófehér, tiszta,gyanútlan,
óvd,vigyázz rá,legyél a testőre.
Legyen időd mindig a számára,
tiétek a perc,figyelj rá jobban,
drága minden pillanat,az óra,
míg a két szív egy ütemre dobban.
A vers elutasításra került,mert nem felel meg a sosronkívüli kategóriágnak.
Nem értem,mivel gyerekről szól,de biztosan velem van baj.
Érezd a ritmust!
Csábító dallam,lüktet a véred,
figyelj a hangra,maga az élet,érezd a ritmust,rázd le a láncot,hullámzik tested,érezd a táncot.Forró az éjszaka,izzik a láng,elragad a zene ,éled a vágy,járod a szambát nem figyelsz másra,csak a lendületre,a mozgásra.
Hallgass a szóra,figyelj a dalra,indul a lábad jobbra,majd balra,mámoros érzés,érzelmek tánca,ringó csípők sejtelmes románca.
Kering a szólam egy szál gitáron,örökké tartson most ez kívánod,szépség,és öröm,ujjong a lélek,szemedben tánctól gyúlnak a fények.
Játékra írt vers!Megadott szavak:szamba, forró , éjszaka, elragad, mámoros lendület, szépség, zene, ritmus,érzelmek
Gyönyörű az élet!
Szép a világ, ölelnek mesés fények,
kékek,zöldek,tüzes narancsos színek,
fenséges látvány az égi békesség,
érezni a szívdobbanást,lélegzést,
magadba zárni az égi szólamot,
hallgatni a halk,hullámzó szózatot.
Dacolva viharral,- szemben a széllel,
nem törődni vele,csakis a széppel,
ha pihe-puha csillogó palástot,
terít a tél,- és gyémántot varázsol,
hallani a fenyőfák suhogását,
a madárhangból kelő új szonátát.
Gyönyörű az élet,érezd,és értsed,
apró rezdülések, amiket észlelsz,
míg a nap tüze arcodon vándorol,
a múló idővel te is változol,
örök marad a természet szépsége,
az égbolt ragyogó türkiz kéksége.
Lehetsz bánatos,vagy boldog,és vidám,
illatát rád is ontja ezer virág,
éjjel a sápatag hold fényét lesed,
fénylő csillagok uralják a teret,
és lelked ujjongva szárnyal,szabadon,
gyönyörű az élet,- már nem tagadod.