Nincs több remény

jade1023•  2017. augusztus 11. 08:06

Hiányod érzem holdas estéken,
kínoz,még gyötör, fáj az emléked,
nemrégen még csókjaid égettek,
engedted,hogy újra reménykedjek.


Most távol vagy tőlem,-az éj sötét,
kristálycsillagok borulnak fölém,
vihar készül morajlik a tenger,
belül fájó szív feszíti testem.


Még tétován nézem az árnyakat,
homokból építettem várakat,
ábrándok,vágyaink,- a sok csoda,
mind-mind dühöngő szél hordta tova.


Egy szál rózsa volt álmaink titka,
vágyakat őriz vérvörös szirma,
fehér gyöngysor mellette a parton,
már feladom,- értelmetlen harcom.




Játékra írt vers egy csoportban ,megadott szavakkal:
rózsa,vérvörös,tenger,hold,sötét,szív,
gyöngysor,homok,emlék,hiány

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

jade10232017. augusztus 12. 06:59

@Belle: @Rozella: @merleg66: Köszönöm szépen az olvasást,és az értékes hozzászólásokat!

merleg662017. augusztus 11. 21:35

Jól megoldottad...bár én soha nem írok megadott szavakra, mert ebben igaza van Rozellának, meg kell, hogy érintsen egy szó, ahhoz, hogy verset írjak...inkább más költők verseire hagyatkozom...

Rozella2017. augusztus 11. 15:32

Megadott szavakkal írni szerintem úgy lehet igazán, ha van köztük legalább néhány szó, ami személyesen is érint, megszólít... Ebből a versedből ezt az utolsó két szakaszban éreztem.

Belle2017. augusztus 11. 15:27

ez is nagyon jó, és szép lett.