Aratás után

 

Metta•  2017. augusztus 20. 07:34

A földbe kerül egy picinyke mag 

fény,és eső neki életet ad,

napsugár érleli a dús kalászt,

szomjazik a föld,tikkadt a határ.


Forró levegő remeg a rónán,

ragyog a nap még,így nyárutóján,

szellő lengedez,-harmatot szárít,

szende hallgatással a csönd csábít.


Csöppnyi sóhaj száll a kopár tarlón,

előbb búzatábla állt aranylón,

finom szalma illat száll a légben,

ezüst porfelhő a verőfényben.


Rengő búza hordozza a reményt,

kerül az asztalra friss,új kenyér,

áldott a kéz mely érte dolgozott,

ki az aratásról gondoskodott.


Aranybarna,ropogós a héja,

belül hófehér,foszlós karéja,

lassan eszem,élvezem az ízét,

vörösbor festi meg arcunk színét.


(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Metta2017. augusztus 21. 07:17

@merleg66: Köszönöm az olvasást Gábor!

merleg662017. augusztus 20. 20:21

Nagyon szép! Tetszett!

Metta2017. augusztus 20. 14:55

@Rozella: @Belle: Köszönöm az olvasást,a kedves szavakat!

Törölt tag2017. augusztus 20. 13:08

Törölt hozzászólás.

Rozella2017. augusztus 20. 13:05

Egyetértek Marikával, igazán szép, ünnepi!

Metta2017. augusztus 20. 12:00

@Zsuzsa0302: Köszönöm szépen az olvasást!

Zsuzsa03022017. augusztus 20. 10:54

Nagyon szép! :)

Metta2017. augusztus 20. 09:58

@csillogo: Köszönöm az olvasást,kedves szavaidat!

csillogo2017. augusztus 20. 08:41

Ó, ez nagyon tetszik - olyan ünnepi! :)