jaKovacsRobert blogja

Vélemény
jaKovacsRobert•  2016. január 31. 19:00

Több marha jobban legel

                               azaz                   ( Jézuskát vártuk,de a télapó jött helyette)

Azt ígértem magamnak, hogy a saté-t megkóstolom én is, egy vakító napkeltekor sós perecet szorongatva, mint egy kigúnyolt japán mozifilmben.Kerek Szép ígéret vitte  a nemzedéket fel, fel.Hirtelen ezt veszett zuhanás követte.         Senki lettél.
Senki vagy, mégis hősként tartanak.
Egyedül repülök,csak egyedül repülök – egyedül vagyok és egyedül repülök.
Arrébb toltam a szamurájkardomat a repülőben, nem férnek el tőle a lábaim.A lábaim nem férnek.És miért is férjenek? Hisz a felesleg fog pottyanni egy nagyot.


             Hullámkabát, piszkos sapka, levegőnadrág. 
Kamikaze sebessége pontosan találta el koponyádat, egy látható ellenség nyílt szárnya  szelte le vesédet.  


              A Szamuráj korban látható volt az ellenség. 
Az ember ezt megpróbálta másképp is. A láthatatlanságot felhasználja mint erő, mint egy hatalom. A szegény eltaposott bohócnak  színes szívét fénygolyókkal forralták.Kipróbálták.

Több marha jobban legel, végtelen bottal verték volna őt mindezt látván.
        Kicsiny fészket megálmodták a nagyok, csak a határok nem voltak berajzolva.
        Arccal kifelé nézd, csak kifelé látnak szemeid – íme, ez mind mindjárt csontváz!
        Kóbor kutyák csizmákkal rugdostak bordán,ma mindent lehetett. Mindent ma. 

Több marha már 1900 - tól jobban legel, a Nagy ország meg jobban tejel.
      Figyeled az eget, a tengert az Óceánt. Színe Kék, lelke Fekete, levegőnadrág a feje.
      Hol az a pad,hol az a pont ahová a Kamikazék potyogtak?
      Kipróbálták.Bohócnak a színes szívét fénygolyókkal forralták.

jaKovacsRobert•  2014. február 22. 19:01

Vizes szikra

Szalmakalapból szórom, zúgom az univerzális kapcsolat rajzfilmverzióját,
lassan nyílik meg a szélesvásznon, ám a feliratozás csak felnőtteknek olvasható.
Kettő lépés előre, három vissza, idegenkedés ez minden képben, csak egy hideg boldogság.
Zseblámpával keresni a múlt szörnyűségeit, minek... maradjon ez lakat alatt, bezárt ajtó.


Futó virág szalad, nem marad meg, külföldön gazdagodna, de nem ott született,
Isten gyermeke pontosan tudja, mit szabad és mire morog a végrehajtó.
Narancsszínű álom tárul elé, menő szakmája nincs vagy nem oda való.
Csábító, zsibbadó haszonérzés tölti el, úgy gondolkodik, mint egy öreg zsidó.


Született alkalom arra, hogy bizonyíts magadnak, más nem kiváncsi rá,
Kókuszt és vizet vásárolod, parancsolj és urald magad, ápold sebeid, múlik a láz.
Öreg könnyeid nem voltak, csak fiatalok futnak végig arcodon, sétálnak a ráncaidon át,
szappanbuborék színei szépek, szivárványosak, de meglátod, nem soká színes álom ez ám.

jaKovacsRobert•  2014. február 15. 23:21

Minden a fejben

Régen volt a múlt, még régebben az összefüggések.

Mi történt a szépséggel, kézformával, hangszálduzzadással?!

Máig  itt maradtak a kétségek.

Egy  pesszimista pofon egyszerű ütése, ami  szörnyen tud zsibbadni,

vagy most optimistaként  tálalja magának naponta a fekete  szenet?!


Van villanyom, van kunyhóm, kutyám, hitelem és rádióm,

Van szerelmem, művészetem és zöldséges kertem. ...

Nem zavar, hogy mit gondolsz.

Az sem, mikor mással megbeszéled, s a lényemet kineveted,

miközben ott sem vagyok és ellenem gonoszkodsz.


Minden a fejben van, sonka meg a vajon, vaj a kenyéren.

Csillagok nem hullanak le sorban, legalább naponta nem.

A támaszbotot meglelem, ha szükséges, előveszem,

senki nem tökéletes, még tán én sem.

Én sem, a király beszéde sem, így a kínpadot felejtsem.


                                       

                          Fulladásérzéskor is  ... magadnak  kell megfelelni.

 

 

jaKovacsRobert•  2014. február 11. 20:19

Lyukas fazék


 Krumplit soha nem hámoztál, csak tömtek vele, szeretted megtörve,

Mick gitárjátékára soha nem figyeltél fel, ellepett inkább a könyvek börtöne.
Százhatvanhárom centire etettek, a lelked akkor is elfér a negyed nyelvedre,
mosolyt vásárolod, mint a rothadt körtét, élő-szemes kukacokkal tele.


A hatalommal élni kell, éltet a hatalom hűvösbe betört napsugara,
de a zene nem neked szól, a fényes rock/n/roll szívtelen, puha.
Kabátod egy szögön lóg, mégis két oldalra forgatod, koptatod, ez csak ruha,
a lelked negyed nyelves, köpésre vár és kivár, ezt ne feledd soha!


Mick Taylor régen divatjamúlt, de zenéje él, máig itt van és itt lesz.
De utánad?? Kezdjél krumplit hámozni és gondolkodjál, hogy mi lesz.
Ereidben a vért víz táplálja, vezeti útjára szivedig, víz, mely természeti kincs,
egy kincs, ez keresi szived kolosszeumi színpadát, de nem talál, mert nincs.