Nosztalgia egy kecskeólról...

Mivel én mai napig abban a házban élek, ahova a kórházból hazahoztak a szüleim (ugyan már nem úgy néz ki, de a telek ugyanaz) így nyomon tudtam követni a környéken a hatalmas változásokat.

...de van ami a régi maradt...legalábbis a szívemben.... Például nap mint nap elmegyek egy olyan telek előtt, ami hatalmas nosztalgiát fakaszt...

Rengeteget játszottam ott gyerekkoromban... Ott lakott az egyik legjobb barátnőm - a szülei virágkertészek voltak.Az édesanyja most is ott lakik, sőt Ő maga épített oda egy házat, ami ki van adva, mert Ő maga kint dolgozik Ausztriában, de néha hazajön, akkor Ő is ott lakik...

De nem is ez a lényeg, hanem hogy el szoktam nézegetni a kertet mikor mindennap elhaladok előtte.... jócskán megváltozott (eltüntek a szekfű és rózsa meg dália mezők :))) ) - de azért én meg tudom látni benne a régi zegzugos játékparadicsomot... Bár elcsodálkozom rajta: az emlékezetemben, ha behunyom a szemem, sokkal nagyobbnak látom az egészet (no persze a 6-7 éves gyerek szemével)

 Volt ott minden, ami gyerek-szemszájnak ingere:

       -kis tavacska békákkal, vizililiommal!!!(no persze mint mostmár tudom - mesterségesen kimélyített és szélesített kút volt az, ahonnan szivattyúzták a virágoknak a locsolóvizet),

        - a "tó" partján két hatalmas fűzfa, melyek sátorként borultak a fél udvar fölé, ezzel lehetőséget nyújtva, hogy képzeletbeli "lakásunkká" avassuk ,               

        -aztán rengeteg bokor, ami közt lehetett bujócskázni meg sok alacsonytörzsű fa - a fáramászáshoz :)))

        -ami érdekesség volt : volt kecskéjük (a kecskeóllal volt némi "összeütközésem" is - majd leírom) - a kecskeól mellett szénakazal megintcsak kifogyhatatlan ötleteink és fantáziánk célpontja,

        -volt hatalmas sóder és homokkupac, így adva volt a"várépítési" lehetőség...

Szóval nagyon sok lehetőség volt a jó időtöltésre. A. két évvel idősebb nálam, de nagyon szeretett velem játszani (őt szegényt szinte sehova nem engedték el, én meg napirenden "szomszédoltam" megadott időkorlátok közt - és a szülei is szerettek engem, úgyhogy engem elviseltek - mást nem nagyon :S ...elég maguknakvaló emberek voltak)

Hogy rátérjek az ominózus "kecskeól" esetre...sokfélét játszottunk,és nem mindíg voltunk igazán jó gyerekek :S Akkor épp rablósat játszottunk (...ugye tipikus lányos játék...)

Csináltunk az "Ezer játék" nevű összerakósból ékszereket, aztán "elraboltuk", és elbújtunk a rablótanyára (ami a szénaboglya tetején volt) osztozkodni :)))

Nem tudtunk megegyezni - volt egy darab, ami mindkettőnknek kellett volna...én húztam erre, A. húzta arra...aztán egyszercsak mellbebökött, de olyan szerencsétlenül, hogy lebillentett a boglya tetejéről, és egy hátrabukfenccel a kecskeól sarkának csaptam a fejemet - ami nyomban be is tört :S.  Akkor még derékig érő aranyszőke hajam volt...amit most pillanatok alatt vörösre festett a vér... :S

A. édesanyja kézenfogva hazakisért ....hétvége lévén kint voltak nálunk a pesti rokonok kocsival (mint minden hétvégén)  Levittek az ügyeletre, ahol összekapcsozták, és kaptam tetanuszt :S

A helye mai napig megvan, egy kis mélyedés formájában a fejem tetejének hátsó részén...örök emlékül...