Itt_rim_az_nincs

A felidézett történet igaz - az élet írta - én csak továbbítom (velem esett meg)

   "Tényleg! Ma nálam fizetett V. György király - már egész jóban vagyunk!
Hogy ő ki?
...ez egy a múltba visszanyúló történet. Akkor még nem írtam naplót...úgy tavaly nyáron lehetett...

   Akkori kedves biztonsági főnökünk kitalálta ( zsenialitását megcsillantva ) hogy azokat a bankbizonylatokat is alá kell íratni, melyeken az a nyomtatott szöveg áll: "aláírás nélkül érvényes" (tehát a kódos kártyák bizonylatait)...
Ez igen sok vevőnek nem tetszett! De hát tőlünk ezt kérték :S - tudtuk, hogy hülyeség, de ez van...
Na, egy szép napon főhősünk ( V. György király ) épp nálam fizetett (elég morózus hangulatban - megvallom őszintén, akkor még nagyon ellenszenvesnek találtam :S) - persze bankkártyával, és persze kódossal...mondom neki , legyen szíves aláírni...erre ő: hogy ezt nem kell!
Erre én: de tőlünk ezt így kérik...erre megint ő (már indulatosan) :- Ez milyen marhaság!Hihetetlen!!! - persze aláfirkantotta villámló szemekkel - majd ahogy ellépett a kasszától, még dühösen visszaszólt:
- Azért majd olvassa el mit írtam alá!!! - ezzel elvágtatott...
Én elővettem a bizonylatot, nézem - ott díszeleg:
V. GYÖRGY KIRÁLY !!!!!
Na, szép!
Azóta ahányszor láttam bent nálunk, ez mindig eszembe jutott... volt olyan is hogy nálam fizetett - alig álltam meg, hogy ne úgy köszöntsem:
- Jó napot felség!
Aztán a múlt hetekben egyszer úgy láttam, egész derűs a hangulata, én pedig a gondolattól ( már az emléktől ) elvigyorodtam magam...és vettem a bátorságot, hogy elmeséljem neki : emlékszem ám a sztorira, mindig beugrik a dolog , ha látom, és muszáj mosolyognom :))) Egész jól elbeszélgettünk...mint kiderült, nem is olyan mufurc, ahogy hittem...sőt szimpatikus...
    Azóta ahányszor jön, mindig hozzám áll be, én pedig küszködök a vihogással ahogy meglátom (mondjuk ő is mosolyog már előre :)))
Ma aztán kénytelen voltam elnézést kérni ( mondtam : majd zacskót húzok a fejemre ) - annyira törvénytelenre sikerült a "mosolyom" - de aranyos volt, azt mondta: nem baj, kell egy kis vidámság, és ő is röhögni kezdett :))))

          Szóval jóban vagyok V. György királlyal!!!!!! "

***************************

(...ez nem novella - de talán humoreszknek beillik - valós sztori, a nyilvános blogomból "csentem át" ide...)