Itt_rim_az_nincs

Mivel én mai napig abban a házban élek, ahova a kórházból hazahoztak a szüleim (ugyan már nem úgy néz ki, de a telek ugyanaz) így nyomon tudtam követni a környéken a hatalmas változásokat.

...de van ami a régi maradt...legalábbis a szívemben.... Például nap mint nap elmegyek egy olyan telek előtt, ami hatalmas nosztalgiát fakaszt...

Rengeteget játszottam ott gyerekkoromban... Ott lakott az egyik legjobb barátnőm - a szülei virágkertészek voltak.Az édesanyja most is ott lakik, sőt Ő maga épített oda egy házat, ami ki van adva, mert Ő maga kint dolgozik Ausztriában, de néha hazajön, akkor Ő is ott lakik...

De nem is ez a lényeg, hanem hogy el szoktam nézegetni a kertet mikor mindennap elhaladok előtte.... jócskán megváltozott (eltüntek a szekfű és rózsa meg dália mezők :))) ) - de azért én meg tudom látni benne a régi zegzugos játékparadicsomot... Bár elcsodálkozom rajta: az emlékezetemben, ha behunyom a szemem, sokkal nagyobbnak látom az egészet (no persze a 6-7 éves gyerek szemével)

 Volt ott minden, ami gyerek-szemszájnak ingere:

       -kis tavacska békákkal, vizililiommal!!!(no persze mint mostmár tudom - mesterségesen kimélyített és szélesített kút volt az, ahonnan szivattyúzták a virágoknak a locsolóvizet),

        - a "tó" partján két hatalmas fűzfa, melyek sátorként borultak a fél udvar fölé, ezzel lehetőséget nyújtva, hogy képzeletbeli "lakásunkká" avassuk ,               

        -aztán rengeteg bokor, ami közt lehetett bujócskázni meg sok alacsonytörzsű fa - a fáramászáshoz :)))

        -ami érdekesség volt : volt kecskéjük (a kecskeóllal volt némi "összeütközésem" is - majd leírom) - a kecskeól mellett szénakazal megintcsak kifogyhatatlan ötleteink és fantáziánk célpontja,

        -volt hatalmas sóder és homokkupac, így adva volt a"várépítési" lehetőség...

Szóval nagyon sok lehetőség volt a jó időtöltésre. A. két évvel idősebb nálam, de nagyon szeretett velem játszani (őt szegényt szinte sehova nem engedték el, én meg napirenden "szomszédoltam" megadott időkorlátok közt - és a szülei is szerettek engem, úgyhogy engem elviseltek - mást nem nagyon :S ...elég maguknakvaló emberek voltak)

Hogy rátérjek az ominózus "kecskeól" esetre...sokfélét játszottunk,és nem mindíg voltunk igazán jó gyerekek :S Akkor épp rablósat játszottunk (...ugye tipikus lányos játék...)

Csináltunk az "Ezer játék" nevű összerakósból ékszereket, aztán "elraboltuk", és elbújtunk a rablótanyára (ami a szénaboglya tetején volt) osztozkodni :)))

Nem tudtunk megegyezni - volt egy darab, ami mindkettőnknek kellett volna...én húztam erre, A. húzta arra...aztán egyszercsak mellbebökött, de olyan szerencsétlenül, hogy lebillentett a boglya tetejéről, és egy hátrabukfenccel a kecskeól sarkának csaptam a fejemet - ami nyomban be is tört :S.  Akkor még derékig érő aranyszőke hajam volt...amit most pillanatok alatt vörösre festett a vér... :S

A. édesanyja kézenfogva hazakisért ....hétvége lévén kint voltak nálunk a pesti rokonok kocsival (mint minden hétvégén)  Levittek az ügyeletre, ahol összekapcsozták, és kaptam tetanuszt :S

A helye mai napig megvan, egy kis mélyedés formájában a fejem tetejének hátsó részén...örök emlékül...

...ma ébren álmodtam...
...odaálmodtam magam a szegedi ház elé, a Tábor utcába ahol Mamikám lakott...sőt nem csak hogy
ott lakott - Ő volt a HÁZMESTER!
...a nagy kopott ívelt kapu, rajta az öreg rézkilincs, amit olyan nehéz volt lenyomni egy kisgyereknek...
...aztán ahogy kitárult, mögötte feltünt az íves hosszú hűvös kapualj...
...most is orromban érzem azt a semmihez sem hasonlítható szagot - mely nem kellemetlen, csak talán különös:  a hideg pincemély lehelete és a festékek átható szaga (a pince egy részében a házban lévő festéküzlet raktára volt)no meg az udvart borító betonkockák között hézagolás szerepét betölteni hivatott, a naptól olvadozó szurok szaga - mindez valami érdekes jellegzetes egyveleget alkotott...
...aztán továbbhaladva oldalt a kukák, mint kopott díszletek...
...s aztán kitárult a megszokott kép: az udvar...baloldalt dézsában növények (a lakók ide rakták ki nagyobb virágaikat nyárra) mögöttük garázs (Gábor doktor kocsija "lakott" benne - nem volt lett volna szabad körülötte játszani - de ugye ami tilos, az a vonzó - na persze hogy mindig "odatévedtünk" unokatesóimmal, Misivel és Tibivel :))) )
...aztán jobbfelől kitárul a világ - közepe a poroló, körötte tágas térség, a már említett betonlapokkal fedve...az udvart déli 1-2 óra körül fénybe vonta a napsugár...régi bérház lévén nem sokáig tart ez a tobzódás a fényben - 4 óra felé el is tünt...a betonlapok közti szurkot a nap forrósága megolvasztotta, gázosodni kezdett - buborékok képződtek  - mint fekete fényes hólyagok az udvar "bőrén" ...melyeket olyan jó volt széttaposni, kidurrantani...ezzel persze Anyunak kisebb örömet okozva - a szandálról elég nehézkes volt a szurkot eltávolítani...
...a jobb oldali tágasságot (számomra extraként) mini virágoskertek keretezték - a földszinti lakóknak az ablakuk alatt lehetősége volt - és persze éltek is vele - mini oázist lopni a bérház személytelen szürkeségébe...
...bár ez így nem is igaz - ez a ház minden volt csak nem "szürke"...
...mindig zajlott az élet...Mamikámat (természetesen) mindenki ismerte...de nem csak ismerték, hanem szerették is...
...reggel Maminál indult az élet sokaknak - Jolika az elsőről, na meg Macus itt kezdték nála egy kávéval...Mami felkiabált a (nem igazán nőies rekedt) agyoncigizett hangján: "lányok, kész a  kávééé!"...és a "lányok" jöttek...persze kint az ajtó előtt az udvar szélén viháncolás és nevetgélés közepette eltünt a napi első kávé...
...aztán Mami közvetlen szomszédai Sziliék is előkerültek tacskójukkal ("aki" inkább hasonlított egy hengeres diványpárnára - olyan dagadt vot)- Szili bácsi élcelődött egy sort, Szili néni megkinált sütivel, aztán összekapták magukat, és irány pecázni :)
...majd jött "Profné" (én csak így emlékszem, a becsületes nevét nem tudom már - Mami így hívta- a férje anno professzor volt az egyetemen) egy kis pletyire...és sorban a többiek...
...majd Mami vitt kávét a házban lévő hentesüzleti "haveroknak" - persze cserében a legszebb husit kapta...
...de jóban volt a könyvesboltiakkal, a festékesekkel, a gyógyszertárossal (ezek az üzletek voltak a ház utcafrontján) - szóval mindenkivel...

...jártunk a Partfürdőre..le a Tisza partra...csorgattam Apuval (míg élt szegény) iszapszobrokat, várakat...Mamival jártunk fürdőbe...szinte minden este levonszoltam őket a Tisza partra sétálni, meg meg kellett csodálni a múzeum előtti szökőkutat - hisz este szines neoncsövekkel volt megvilágítva - egy gyereknek a mennyország :)))
...jó volt ott nyaralni...imádtam...
...és főleg Mamikámat imádtam...
...hiányzik...

***
Nagyon sajnálom, hogy nem mentem el a házhoz, most hogy ott jártam Szegeden...tudom, hogy már semmi sem olyan...de mégis...
...helyette félig kisült gazokat néztem a Fűvészkertben :S...na mindegy...majd nyerek a lottón, és akkor Kedvessel elmegyünk - megigérte, hogy eljön velem...