Sem -Ars, sem - Poetica.

Pajzsaim vannak ebből az anyagból!
Elég már, ne hülyéskedj, ingemgatyám ebből,
Sose találsz meg, sőt, óhh,
Ahhoz, hogy TE megszülethess,
Az isten tőlem veszi az anyagot!

Ki a faszomat érdekli ez manapság?
Engemet tehát bizonyossággal nem.
Pusztán megjelentem - el is tűnhettem -
Csak hogy szájbakúrt is lehessen a versem. 

- Már nem érdekel, hogy te bizony nem tudsz főzni,
Egy Poéta ezen előre hátra elkezd csimpaszkodni!
Egyedül te kellettél, készen is lett, érted,
a bemutatkozó ünnepi vers: ím megtörténhetett.

Biztos szar pasi vagyok. Amúgy sem próbálkozom!
Lelassítom az időt, hogy hamis is lehessen a mosolyom,
S nem unatkozom soha. Az egy nem sikerült pálya.
- Lehessen az istennek kis modellvasútrezervátuma?

Mazoista is vagyok? Sem. Bemutatkozom:
Ez az ember unja a józanságot, nyomkodom elvesztett mobilom!
Sohamár, létrehozzák, el is tűnik az én pénzem,
Bizony, bizony, valaha másra is költhettem...
Tegezlek innentől, mit tehettem volna,
-ismét, ismét egy zsidó. Ez a szellemi tápláléka, ja!

Az hogy héberül is olvasgathatott,
Teljes a gyönyöröm: sőt, halj ennél is több jó napot!
Valaha valahol rájöhettél időben:
Eddig se, ezután se, sohabelőled. Sohamár rád szükségem!

És te még azt hitted, hogy beszélgetünk,
És éltél békében, naivul. Ébredj ismét egyedül,
Itt az idő, elmondhatom a fejedre tehát:
Prototípus ez az igazi mércéhez, s ismét jóéjszakát!

Egyetlenegy büdös szóm nem lesz tebeléd igaz soha,
Bizony, bizony, ez az ars poetica egyedüli igaz titka,
Szinte Aranypók, tán Kiskegyed, Főzőműsor, 
az egész rohadt RTL Klub felfedezhető ezekben itt-ott.

Én ezt nem kértem. Vidd tovább, mert torzszülött,
Jegy nélküli torzszülöttnek született, szörnyethalt vagy ötöt,
Mindjárt nyakonvágják, sérthetetlen, lehet, láthatatlan előbb,
A látlelettől ismét nem lehetne fegyverszakértő a több!
Bilbó szülinapja. Elálmosodtál, kötsög?

Zombilét. Kiberlét mindenkinek,
Irsai Zolivér jár itt a bíborosnak, püspöknek, 
Magának a pápának neve Teopold lenne igencsak
És valahányszor megjelenik egy-két nagybetű,
Ezután is, eddig is, következik a sok kisebb betű.

Köszönöm nélkül létezni ismét nagyszerű!
Még több, még több kell, hajráf, sőt: hajtetű,
A trolibusz is villanyszedő zsiráf, mit vártál hát, 
-itt és most jegy, bérlet nélkül mászkálsz tovább,
Elvonom tőled a további bankkártyát,
Itt ért véget számodra a gazdagonnap, jóéjszakát!

Én vagyok az isten egyetlen kis világossága. 
Á, vele én árnyékboxolok és kezetfogok, flipperezek ma,
És nem TE! Teneked ennyi pakli nem, nem jár.
Tilos az Á, sőt, továbbmenni kötelező máramár, szamár...
Sopiane, Helikon, Moon doboz cigarettákat ne firkáljatok mamár!

Elhiszem, hogy te már nagyon passzív dohányos tüdő vagy.
Tehát rákkeltő napot átragyogó radioaktív gombavillanásokat!
Csak a leggyönyörűbb húgyhólyagot követhetik eddig.
Most pedig Kusslesz, ím a csirpa böfögve kérődzik!