Prométeusz

A te lámpádtól van világunk.
Ez gigasokba került neked.
Annyira megbüntettek, 
Amennyire igaz lehet
halhatatlan tiszta lelked.

Istennek nem volt apja.
Azt hitte, ő az lesz;
Prométeusz, sajnállak.
Ez konvenció, ez halvaszületett.

Bárcsak. Ó vártál volna kicsit
Későn bár, de beérünk,
És nem muszáj hogy döglődj -
Csak isten ugyanaz mint az ördög.

Mindenki dajkálna, mindenki adna,
De hamisisten bezárt, s eltűnt a kulcs maga.
Prométeusz, bárcsak látna Isten szemünkkel,
És a te helyed mindig a szívünkhöz közel, közel, közel.
Lángolj, égj. kihaltunk volna nélküled,
Kisírtuk a rád eső utolsó könnycseppeinket,
Tovább, téged gyászol az erdő, a tér, az elhunyt kockakövek...