parancsolat

Rég attól lehelt már, mielőtt besorozták -
Kiégett romantikus lehetett. Most fegyverszakértővé porozták,
Óidőkben még dolgozó alakult. Most már szurony a bibécskén,
Bárcsak, bárcsak hagytunk volna újságot a vécéjén...

Ahh, bármennyi csokrot szedsz, ő marad illatfelhőjén. Tényleg, és?
Ím a droid ülőke. Akármikor megölhetnék, meg ismét,
A zombihiány, árnyékkormány mióta marad a lécén? 
Hol vagy te, és hol vagyok én?
Ha majd ő hiányzik, mi zúg túl a légyfelhő fertőjén??? Se te, se én.

Talán isten lehúzta a klotyón. És ismét Ő győz, a búbánatos Sógun,
Bárcsak, bár hagytál volna ikreket minden hanyagságon túl,
Hiszen mióta is van rend, éppen negyvenezer éve,
Az kellett, hogy öblíts, az a pont. Sssh. Ím a Domestos mértéke;

Banzai! Allah akhbar; sohse hallatszik csőbombasikoly se újra,
De vaj, mit vajazott ismét setét égboltra a nekromantatőr holdja?
Iszol vagy vezetsz, megint, farkasnak rezervátum vetül végül otthonra,
- Mielőtt megszületne, őfelsége huzgál, hisz kellett ugyanaz a katona arca...

Azt hitted nyiszálod ezzel. Ettől lett legizzadtabb fenevad,
Ő megint parázna kiskorú, s egész életében majd' keményen gyöngyöz, búvárra akad,
És a végén Titanic - ne lássál veszett kuglikat! Inkább halld a balga bábukat.
Örülj, hogy Istenközeli állapotban maradhatsz. Igencsak
Megúsztad? - A Marianna-árok tudja azt, mekkora hazug vagy.-

Kell még? Sintérfeladat osztályzása max.
Ez a muszáj a Sátán legújabb csókja csak,
Egyáltalán, mért vagyunk itt? Nekünk sem kell töményből több,
Jóisten haragszik már, űrfarkas negyvenkettőezerhuszonöt!...

A te lámpádtól van világunk.
Ez gigasokba került neked.
Annyira megbüntettek, 
Amennyire igaz lehet
halhatatlan tiszta lelked.

Istennek nem volt apja.
Azt hitte, ő az lesz;
Prométeusz, sajnállak.
Ez konvenció, ez halvaszületett.

Bárcsak. Ó vártál volna kicsit
Későn bár, de beérünk,
És nem muszáj hogy döglődj -
Csak isten ugyanaz mint az ördög.

Mindenki dajkálna, mindenki adna,
De hamisisten bezárt, s eltűnt a kulcs maga.
Prométeusz, bárcsak látna Isten szemünkkel,
És a te helyed mindig a szívünkhöz közel, közel, közel.
Lángolj, égj. kihaltunk volna nélküled,
Kisírtuk a rád eső utolsó könnycseppeinket,
Tovább, téged gyászol az erdő, a tér, az elhunyt kockakövek...

Pajzsaim vannak ebből az anyagból!
Elég már, ne hülyéskedj, ingemgatyám ebből,
Sose találsz meg, sőt, óhh,
Ahhoz, hogy TE megszülethess,
Az isten tőlem veszi az anyagot!

Ki a faszomat érdekli ez manapság?
Engemet tehát bizonyossággal nem.
Pusztán megjelentem - el is tűnhettem -
Csak hogy szájbakúrt is lehessen a versem. 

- Már nem érdekel, hogy te bizony nem tudsz főzni,
Egy Poéta ezen előre hátra elkezd csimpaszkodni!
Egyedül te kellettél, készen is lett, érted,
a bemutatkozó ünnepi vers: ím megtörténhetett.

Biztos szar pasi vagyok. Amúgy sem próbálkozom!
Lelassítom az időt, hogy hamis is lehessen a mosolyom,
S nem unatkozom soha. Az egy nem sikerült pálya.
- Lehessen az istennek kis modellvasútrezervátuma?

Mazoista is vagyok? Sem. Bemutatkozom:
Ez az ember unja a józanságot, nyomkodom elvesztett mobilom!
Sohamár, létrehozzák, el is tűnik az én pénzem,
Bizony, bizony, valaha másra is költhettem...
Tegezlek innentől, mit tehettem volna,
-ismét, ismét egy zsidó. Ez a szellemi tápláléka, ja!

Az hogy héberül is olvasgathatott,
Teljes a gyönyöröm: sőt, halj ennél is több jó napot!
Valaha valahol rájöhettél időben:
Eddig se, ezután se, sohabelőled. Sohamár rád szükségem!

És te még azt hitted, hogy beszélgetünk,
És éltél békében, naivul. Ébredj ismét egyedül,
Itt az idő, elmondhatom a fejedre tehát:
Prototípus ez az igazi mércéhez, s ismét jóéjszakát!

Egyetlenegy büdös szóm nem lesz tebeléd igaz soha,
Bizony, bizony, ez az ars poetica egyedüli igaz titka,
Szinte Aranypók, tán Kiskegyed, Főzőműsor, 
az egész rohadt RTL Klub felfedezhető ezekben itt-ott.

Én ezt nem kértem. Vidd tovább, mert torzszülött,
Jegy nélküli torzszülöttnek született, szörnyethalt vagy ötöt,
Mindjárt nyakonvágják, sérthetetlen, lehet, láthatatlan előbb,
A látlelettől ismét nem lehetne fegyverszakértő a több!
Bilbó szülinapja. Elálmosodtál, kötsög?

Zombilét. Kiberlét mindenkinek,
Irsai Zolivér jár itt a bíborosnak, püspöknek, 
Magának a pápának neve Teopold lenne igencsak
És valahányszor megjelenik egy-két nagybetű,
Ezután is, eddig is, következik a sok kisebb betű.

Köszönöm nélkül létezni ismét nagyszerű!
Még több, még több kell, hajráf, sőt: hajtetű,
A trolibusz is villanyszedő zsiráf, mit vártál hát, 
-itt és most jegy, bérlet nélkül mászkálsz tovább,
Elvonom tőled a további bankkártyát,
Itt ért véget számodra a gazdagonnap, jóéjszakát!

Én vagyok az isten egyetlen kis világossága. 
Á, vele én árnyékboxolok és kezetfogok, flipperezek ma,
És nem TE! Teneked ennyi pakli nem, nem jár.
Tilos az Á, sőt, továbbmenni kötelező máramár, szamár...
Sopiane, Helikon, Moon doboz cigarettákat ne firkáljatok mamár!

Elhiszem, hogy te már nagyon passzív dohányos tüdő vagy.
Tehát rákkeltő napot átragyogó radioaktív gombavillanásokat!
Csak a leggyönyörűbb húgyhólyagot követhetik eddig.
Most pedig Kusslesz, ím a csirpa böfögve kérődzik!

A minap éppen utcaseprés közben
Úgy látszik valami tyúkszemére léptem -
Mert amikor ürítettem volna a köztéri kukát,
Kirepült valami rohadt állatbarát!
Szürke volt; de nem érte el a fejlődésnek fokát,
Hogy belakhassa végül a konténert, a tartályt.

Galambnak neveztetik. De nem érdemli e nevet,
Sokkal inkább szárnyas patkány, tollas csöves retek.
Képtelen fészket rakni már, foglalaja a teret,
Mindent összeszarik, minek sajnálni egy ilyet?
Hogyha végül megtanul holmi újabb trükköt,
Az is arra lesz jó, így jelentsen több nyűgöt.

Nem lehet többé egyetlen szemétgyűjtőhöz jutni,
A fertőzés veszélye körül talán mi fogunk kikészülni?
Lehet hogy manapság még a kezünkből esznek,
De te barátom, ne képzeld, hogy bármi haszon elég ennek,
Hogyha pedig nem sterilizálják időben e szarfajt,
Az emberiség újabb végzetét tenyészt a galambból majd...

Háborog a szellemem,
De talán vérmeset is vlátok,
Sötét végzet, baj lehet;
Tán léteznek vámpírok.

Nosferatu: az egy dolog,
De miért ilyen buja?
Miért ennyire gyönyörű
Az összes fekete rózsa?

Csak félig él, ő emberholt,
Nincs számunkra civil,
Elfogyott, túladott mindenén,
Hát szabadon garázdálkodhatik!

Azt eszi. Az életet,
Neki minden dukál,
Ő őstermészetű,
A következő megálló a Halál!

Puszta, csupasz, meddő, sivár,
Ettől szomjasabb csak,
Halhatatlan, tilos enned,
Káin óta szaporodó nemes Ábelcsap!

Nincsen világ, csupa árnyék,
Hold és a csillagok,
Hogyha választhatnék,
Nem is tudom. Vesztett dolog...