ironmf blogja

Tudod, olvasom itt ezeket a híreket, 

hogy inkább otthon tedd le a feneked, 

ha találkozol is épp valakivel, 

kézfogás, ölelés, puszi se kell. 

És rád gondolok közben, megállva. 

Ki az a bolond, aki elvárja 

hogy ne szorítsalak magamhoz 

pont most, mikor pánikot hoz 

a tavaszi szél víz helyett, 

és félelmet nevel a kikelet? 

Bejárom kedvedért a boltokat, 

megnézem, hátha még maradt 

valami használható a készleten, 

minden pénzemet elverem, 

felhalmozok, nem kincset, aranyat, 

csak háztartási dolgokat, 

mire szükséged lehet, mindet megveszem, 

csak arra kérlek, hogy maradj itt velem, 

Én elhozom a világ összes konzervjét neked, 

és boldogan zárkózok örök karanténba veled.

Csoda Ő. Még a nap is csak azért kel 

hogy láthassa, ahogy kecsesen lépdel, 

s este, ha leszáll, azon szomorkodik, 

hogy szépségben nem lehet, csak örök második. 

Csoda Ő. A madarak is hozzá énekelnek, 

Neki virágoznak a gyümölcsöskertek, 

Szél, ha kél, annak is csak az a célja 

Hogy szőke fürtjeit összeborzolja. 

Csoda Ő. Mosolya, akár a méz, 

Ellenállhatatlan, elragad, megigéz, 

Nyugtalan szívem csak akkor van láncon 

Mikor e mosolyt újra meglátom. 

Csoda Ő. Szeme pont, mint az ég, 

Ábrándos, felhőtlen, festői kék, 

Ha elkapja fáradt szemem sugarát, 

Feledteti velem létem minden baját. 

Csoda Ő. Délibáb. Érinthetetlen. 

Szirén éneke a magányos tengeren. 

Lényemet mindene magához húzza, 

Majd nevetve fojt a hideg habokba. 

Csoda Ő. Az marad. Távolról figyelem, 

És itt is maradok. Elég ez nekem. 

Innen pont látom, ahogy boldogan ragyog, 

És e ragyogástól én is boldog vagyok.