Június

A fák lombja rám borul, zöld sátorként,

A dús napfény szűrten rám simul

a zsongó ágakon, s minden felvidul.

A táj velem lélegzik, lüktetőként.

A fény felmelegít, és látni enged,

Aranyernyő ég és föld között,

S bennem a mozdulat most felöltözött,

Hogy végleg megtörje a belső csendet.

Terveim most gyorsan váltakoznak,

mint meleg ösvényen vibráló árnyak,

tettvágyón sejtve a távol jövőt.

Kiserdőm titka megmutatkozik,

kitárul teljesen, rám várakozik:

A küszöbön.....álló idő vagyok.