2026

 

Én már csak a perceket számolom,

Hogy minek a percét, nem tudom.

A múló vagy az eljövő pillanat

Hoz-e napfényt, vagy sötét árnyakat?

 

A perc, hol múlt és jövő összeér,

Jutalmaz-e majd, vagy számonkér?

Egyetlen perc a mosoly és egy a könny,

Egy a fájdalom és egy az öröm.

 

Csak egy percre állj meg, lassú idő,

Mert az út engem még mindig vár.

Hogy halljak, lássak, és elindulhassak,

S a vágyak újra lángra kapjanak.

 

A régmúlt s a jövő csak hócsillag,

Most újra eljön a meleg nyár.

Egy perc, és itt van újra küszöbömön,

Szellő bársonya simít bőrömön.

 

Hány perc még a várás? Már egyre megy,

Szól a kakukk s a békasereg.

A tulipán szirma ím avarrá lett,

De rózsabimbó nyit új életet.

 

Még mindig a perceket számolom,

S hogy minek a percét, nem tudom:

Az elmúló vagy az eljövő időt,

Homokvárak apró, kvarcos fényét.

 

Szobámba csendben beszökött a Nyár
(Ady után szabadon)

Zalába csendben beszökött a Nyár.
Homályos szobámba suhant nesztelen,
Míg lábadozva, némán éledeztem,
Találkozott velem.


Gubóztam éppen a függöny mögött,
S lelkemben régi séta-dal zenélt,
Fényes, szép vágyat, dús fantáziát,
De még magamban élt.


Elért a Nyár és súgott valamit,
A csendes, kis szoba beleremegett,
Színes lepkéknek libbenő szárnya
Hozott ígéretet.


A sűrű zöldből víg sugár szakad,
Az erdő felől egy mosoly hívogat,
S én tudom csupán, mily rég nem jártam
Zöldellő lombok alatt.


Károlyfi Zsófia

 2026