infinity blogja

Tegnapi én

Tegnap szürke szakálla nőtt a sok vágynak...
Szűk a magány, nem jön ma rám. Tegnap még az volt minden ruhám….
De ma itt vagy! Üljünk halkan szemben egymással,
s várjunk hogy megnyíljon a hátunk.
hogy kifeszüljön a szárnyunk.
s majd alkalomadtán tovaszállunk.
Szűkül a határ,álom s valóság közt,tegnap még a ma volt talány….
Szökellünk most a lét csendfonálján
és végig alusszuk az estet s végtelen töretlennek képzeljük a testet.
Tegnap még én voltam, ma Te légy a fogó,tiéd a nagyobb rész felőlem,
s hagyom hogy elcsenj az élet elől egy szeletet belőlem.

      Napok

Az évek súlya rajzol arcodra karcokat.
De te csak vívod a harcokat.

A reggelre vársz de még kerek a Hold.
A jövő terveket kergetve kereket old!
Volt szemedbe könny és mosoly a szádon.
Az est színeket festene,de poros a vászon.

Az évek súlya rajzol arcodra karcokat.
De te csak vívod a harcokat.

Nézd! Ezek a napok,mik láncra vernek!
De repülök, a vágyak ma szárnyra kelnek.
Volt már rosszabb,hogy jobb legyen megtennél bármit
Ha  elindulsz nincs semmi majd, mi megállít!
 
Az évek súlya rajzol arcodra karcokat.
De te csak vívod a harcokat.

Folyt már  könnyed
és volt már könnyebb.
Az évek csak futnak!
kik előre mennek,előre jutnak!

Múló napok csatáin túl
farkasszemet nézel önön valóddal.
Te vagy egyedül,csak magaddal.
nincs kire fogd a hibákat.
ezt az utat magad kell járjad!

Adj egy okot

Adj egy okot ,csak egy okot,
hogy mint ezt a napot,pont úgy akarjam majd a holnapot!
Adj egy okot,még egy okot,hogy miközben a mának csaholása átvonszol a sötétségen,
meglássam a fényt,és úgy folytassam tovább
őszintén,Emberként.
Adj egy okot,egy okot,
hogy csukott szemmel is lássam a Napot!
Egy okot,hogy halljam a hangtalant,egy okot,
hogy egy történetté forrjon az a száz kaland!

Jelen-lét

MA! Az utcaszleng a költő!
De mit ér egy emberöltő...
ha nincs hit,nincs szeretet?
Valljuk csak be,van úgy,hogy túl könnyen feledjük,
a tegnapunk,meg a jelenünk!
Mint kisdedhez a köldökzsinór,úgy nő hozzánk a megszokás,
s ha ajtókat kulcsra zárunk,ne sírjunk,hogy nincs folytatás!

MA! Ha máshogy nem is hát hírből ismerjük a szót: Szerelem!
A kérdés az,szeretem-e,és ő szeret-e még?
Vagy nem vagyunk egyéb,
mint járulékos veszteség?

MA! Saját útvesztőnkben bolyongva elhagyunk régi sérelmeket,
emléket,s fájdalmat
az újakért cserébe,
Hát  inkább mi magunk lépjünk az álmok helyébe!

MA! Zsoldosként masírozunk át dédelgetett álmokon,
az egó jó barát,csak legyünk túl az érzelmi játszmákon!
Fojtogat néha az oda kozmált valóság szaga,
Felhörögjük néha az igazságot,mert tudjunk,
az igazságnak van utolsó szava!

MINDEN A HELYÉN!

A nyugalom szorosan mellém ül.És minden a helyére kerül!
Hosszú vajúdásból felsírt álmainkat megtépázza a rohanó szürke forgatag!
Ki mint ad,úgy kap! A nyers valóság arcul csap.
Szembe fut a felismerés,ez frontális ütközés. Átesel az életen,mert zilálva hajszolod!
Lazíts,vagy csak játssz a gondolattal,hogy lelassulsz!Látod?
Többé már nem túl sötét a fekete,nem csak égszínkék az ég,kibomlanak a színek! Rám köszön az élet
Élek? Élek!! Érzed,ahogy két szív összerezdül! És minden a helyére kerül!
Csitt,szerelmes suttogás,csak ő meg én! A vattacukorfelhő az égen
szétterül...
és hallod ahogy az eső éltetőn koppan a reggel friss kövén.
Elmémbe rejtett ihlet előtör,gond is ha gyötör..
nem félek!
Ha úgy kell,hát fájón húsomba mar! Megkaphat egy percre,ha akar!
Gyere fájdalom!Te sem vagy örök! Szorító ölelésedből majd utat török.
Még megkísértesz,körbe jársz,körös-körül.de nem számít.
A seb begyógyul! És minden a helyére kerül!