Vannak pillanatok,mikor egyszerűen elfogysz...

infinity•  2013. január 4. 00:06

Vannak pillanatok,mikor egyszerűen elfogysz...

Elfogysz...szinte észrevétlen....Úgy rendeződnek át körülötted a dolgok,hogy azt érzed,ez nem is veled történik....Mintha csak nem is TE lennél az életed alakítója.mintha csak egy rongybaba lennél,akit ide-oda tép a szél.Pedig RAJTAD ÁLL,hogy elfúj-e a  felkavaradó örvény...hogy szanaszét szakít-e az élet vihara...

Persze könnyebb mást hibáztatni....Talán a legkönnyebb mások elé görbetükröt tartani....Sokszor megteszed...Mert az ember ilyen!De ha őmaga néz bele a tükörbe,néha gúnyosan visszamosolyog az a sok ki nem  mondott igazság...És az igazság fáj!De még mennyire,hogy fáj!

A legrosszabb,amikor már nem is fáj....Amikor már alig érzed,hogy a lelkedet ezer és  ezer egy darabra zúzzák,és amikor már  egyáltalán nem érzel semmit,akkor veszítesz el mindent,AMI TE VAGY.AMI VOLTÁL,AKI LEHETNÉL!

Hagyhatod ezt is,ha hagyni akarod,de nem kell,hogy így legyen!De ha gyáva módon elbújsz,mikor magad elé  tartasz görbetükröt akkor,tudd meg,már ELVESZTED A LÉNYEGED!
Amikor  azt hazudod magadnak,hogy sosem voltál boldogabb,és a könnyeidet nyeldesve még ezt is elhiszed.
Amikor azt hazudod,hogy minden jó,ahogy van,és közben folyton másra vágysz,de még akkor is elhiszed,hogy jól van így.
Amikor az összes hazugságod elhiszed...Akkor elfogysz...lassan és észrevétlen.Üressé válsz,annyira üressé,hogy többé sosem szeretnél a tükörbe nézni,mert a tükör...a tükör nem fog hazudni!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2013. január 4. 04:47

énmáánemislétezem....