Szív-keringő

Szív-keringő (saját vers)

Oh,Ifjúság,Te gyorsléptű vándor,
Őrzöd minden gyermeklelkű álmom.
Magadba zárod titkaim
Mint hófehér kagylóhéj.
Lázasan kapkodva tovatűnsz,
Mint utca sötétjében a  cikázó neonfény.
Vágtatsz,szárnyalsz,álmodni engedsz,
Felvértezel,majd csendre intesz.
Szép ifjúság,bölcsőként ringatsz-ringatsz el.

Oh,Múlt,Te visszatérő ismerős idegen,
Ki vállamon csendben megpihen.
Megfejteném hátrahagyott szerelmeknek rejtjelét,
S lelkem kelyhét az élet édes nedűjével
Csordultik tölteném.
Feltépett sebeim áztatnám könnyek tengerével,
hogy szívem pereméről lemosson minden bűnt,
S féjdalmat egyesével.
Keser-édes múlt,körülfonsz emlékekkel.

Oh,Szerelem,Te hű mostoha,
Kit feledni nem tudok soha.
Csontig hatolva húsomba vágsz zsibbadón,mélyen,
Egyszerre vagy gyógyszerem,s mérgem.
Szívem színpadán kaptál főszerepet,
S játszol becsületet,szeretetet.
Szívemet Neked zálogba adom,
S  édes mérged hatni hagyom.
Forró szerelem,bízom benned vakon.

Oh,Vágy,Te elillanó délibáb,
Kivel a lélek sivatagában szomjam oltanám.
Lépteid hallom talán szívem folyosóján?
Mézédes álmokat hozón,gyengéden ringatsz el,
Hajnali felhőből szakított paplannal átölelsz.
Szőnyeget szősz alám,
S a képzeletből szeded a szálat.
Gyémántból építesz kettőnknek  várat.
Lázas vágy,kioltasz,s tűzzel égetsz,lerohansz,s váratsz.

Z.M. Keltezés: 2012.január