Széthullott szilánkok

      Széthullott szilánkok

Az élet vénánkba karcol
párszor,
s mélyen a szívekbe fúródik a szilánk.
Még ha nem is az Úrnak mondasz  imát,
de a súlyt mégis az Úr teszi te rád!

Mondd,mi bánt?!

Nincsen cél,
Nincsen pénz,nincsen kéz,ami húz?
Ne vesd még meg ágyad,
ha nem jön  az álom,
ne építsd díszekkel várad,
mikor lehet, jobb lesz majd máshol.

A félelem ne kergessen a sírig,
ne siránkozz,csak nevess!
a gyűlöleted düh,
ne a gyűlöletből szeress!

A felejthetetlennek nem felejtik nevét,
a lelkembe ég minden emlék!
Csak az arcomba ne vágnák,
hogy mindez a fájdalomtól szép!

Te létezel!Nem talán vagy!
De talán ha megérted,
hogy itt a szívemben mi van bent,
az összes könnyed alábbhagy.