Monológ

infinity•  2012. november 16. 17:08

Monológ

Néha olyan sok a sötét,hogy elvakít a fény,
de vissza nincsen út,sose félj!
Mert az élet ilyen, mindig valami fáj,
Előre menni kell,amíg van talaj,amin állj!

Drágán adsz magadból egy szeletet,nagy az alap ár,
S fejjel mész a falnak,ameddig a szíved kalapál.
Az aki olcsón adja magát,az túl keveset ér.
A világ nem annak áll,aki fél!

A jóból is juthat egy csipet,
de ne  hajszold görcsösen a  sikert!
Ott ahol nincsen rizikó,
nem is lesz nyeremény,
ha túl keveset vállalsz,túl sokat ne remélj!

Hamar rájössz,hogy a világra
szárnyaid hiába bontod,
mikor idegen tollal mások írják sorsod!

Mit az élet bőrödbe tetovál,
a sok esztendő le nem mossa már...
csak magadra számítsál!

V
an,hogy már nem segít  a fohász,
és van úgy,
hogy kezedben az adú ász!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2012. november 17. 04:38

jóóvan :)

skary2012. november 16. 18:46

ááásosincs :)

Black2012. november 16. 17:29

nagyon jó vers főoldalas grat és üdv black

Torpilla31812012. november 16. 17:14

jól látod!!