Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Monológ
infinity 2012. november 16. 17:08
Monológ
Néha olyan sok a sötét,hogy elvakít a fény,
de vissza nincsen út,sose félj!
Mert az élet ilyen, mindig valami fáj,
Előre menni kell,amíg van talaj,amin állj!
Drágán adsz magadból egy szeletet,nagy az alap ár,
S fejjel mész a falnak,ameddig a szíved kalapál.
Az aki olcsón adja magát,az túl keveset ér.
A világ nem annak áll,aki fél!
A jóból is juthat egy csipet,
de ne hajszold görcsösen a sikert!
Ott ahol nincsen rizikó,nem is lesz nyeremény,
ha túl keveset vállalsz,túl sokat ne remélj!
Hamar rájössz,hogy a világra
szárnyaid hiába bontod,
mikor idegen tollal mások írják sorsod!
Mit az élet bőrödbe tetovál,
a sok esztendő le nem mossa már...
csak magadra számítsál!
Van,hogy már nem segít a fohász,
és van úgy,
hogy kezedben az adú ász!
skary2012. november 17. 04:38
jóóvan :)
skary2012. november 16. 18:46
ááásosincs :)
Black2012. november 16. 17:29
nagyon jó vers főoldalas grat és üdv black
Torpilla31812012. november 16. 17:14
jól látod!!