MINDEN A HELYÉN

MINDEN A HELYÉN!

A nyugalom szorosan mellém ül.És minden a helyére kerül!
Hosszú vajúdásból felsírt álmainkat megtépázza a rohanó szürke forgatag!
Ki mint ad,úgy kap! A nyers valóság arcul csap.
Szembe fut a felismerés,ez frontális ütközés. Átesel az életen,mert zilálva hajszolod!
Lazíts,vagy csak játssz a gondolattal,hogy lelassulsz!Látod?
Többé már nem túl sötét a fekete,nem csak égszínkék az ég,kibomlanak a színek! Rám köszön az élet
Élek? Élek!! Érzed,ahogy két szív összerezdül! És minden a helyére kerül!
Csitt,szerelmes suttogás,csak ő meg én! A vattacukorfelhő az égen
szétterül...
és hallod ahogy az eső éltetőn koppan a reggel friss kövén.
Elmémbe rejtett ihlet előtör,gond is ha gyötör..
nem félek!
Ha úgy kell,hát fájón húsomba mar! Megkaphat egy percre,ha akar!
Gyere fájdalom!Te sem vagy örök! Szorító ölelésedből majd utat török.
Még megkísértesz,körbe jársz,körös-körül.de nem számít.
A seb begyógyul! És minden a helyére kerül!