Kócos reggelek

Kócos reggelek

Kócosak még a reggelek,de felkacsint az ébredő Nap,s oly csintalan a pillanat...

visszahúznak zsenge álmaim,de egy kóbor fényvillanás megcsillantja árnyaim.

S szólít ez a nap is,menni csak menni kell,

tiszta hittel,mindegy mit hoz a reggel.

Új ruhát húznak a mindennapok,

nyomot hagynak bennünk a féknyomok,

a sok tétova perc,és az újra nekifutás szösszenetek,

az állandó körmenetek,az a tengernyi akarom is meg nem is,