infinity blogja
Versjátsz-ma
Játsz-ma
A múltidő bennem él,a szívembe karcolva,saját kardjába dől.ki folyton harcolna.Tedd le a fegyvert még ma!
Csak előre nézz,szorítsd össze fogad,vajon mit kell még kibírjhogy sorsod elfogadd?
Játsz ma egy hőst,egy pillanat is elég lesz,engedem,hogy te védj meg,mert ez most egy ilyen játszma!
Ec-pec kimehetsz,addig játszod a szereped,míg a végén majd te nevetsz!
játsz ma szerelmet,nem baj,ha nem örök,egy perc szerelemnek is örülök.mert ez most egy ilyen játszma!
Egy,két,há'.aki bújt,aki nem,megyekSzeret,vagy nem szeret,az élet pont ettől kerek!Lassan feloszlanak a rózsaszín fellegek!És majd öntudatra ébredek!
Játsz ma egy nagy szerepet,szimplán légy önmagad ha van merszed!Mert ez már éles játszma,életre-halálra!
Tanmese
Tanmese (első dalszövegem)
A majdnem szerelem lett a lételem,és lesz tán a végzetem.Az egyik ember a másiknak szálka a szembe,gyere,ülj ide velem szembe!mondd azt,hogy minden rendbe,vagy mondd ki bátran,ha nincs kegyelem!
Hol volt,hol nem,volt király,és volt királylány is,volt tündér, és volt szörny is.Folytasd a mesét,gyerünk,mondd már,vagy küldd át online!
Kemény vagy,akár az acél,mer' az a cél,hogy révbe érj!Játszd a szereped,amíg még lehet,az álarcod ne vedd le,míg el nem jön értedLucifer nevetve!
Hol volt,hol nem,volt hit,és volt árulás is,volt palota,volt istálló is.Folytasd a mesét,gyerünk,mondd már,vagy küldd át online!
Ne szólj száj,és nem fáj fej,mert megbénít az igazság,Így hát inkább nem is kell!
Hol volt,hol nem,volt Úr,volt még szolga is,volt varázspálca,és volt ezer álca.Folytasd a mesét,gyerünk,mondd már,vagy küldd át online!
A boldogságból is juthat egy szelet,mit százszor felülír a képzelet.Míg ezer zsákutca közt kiutat kerestél,százszor bűnbe estél.Dobd ide nekem az almát,míg elrebegsz egy imát!
Aludj tovább,és álmodd,hogy nincs több háború,met hidd el,minden jó,ha vége jó!
Éjjeli séta
Éjjeli séta
Egyre közelebb kúszik az éj,
sötét ruhájában...
A szél simogatva csókot ígér...aztán...
lassan ő is eltűnik a csend végtelen zajában!
Sétálok...hogy merre,hová,miért,
nem tudom,de menni jó!
S közben elnézegetem magam körül,
hogyan is alszik
mocskosan szép világában ez a civilizáció!
Amott egy alak
inbolyogva lépdel a ház falán,
árnyék csupán,
s az is én vagyok!
Csalóka halvány remény az emlék,
Volt jó,volt rossz is,
de ami volt,elmúlt,
nincs többé.
Nincs más körülöttem,egyedül a csend.....
csak a csend!
Hiába is szólnék,
senki nem felel...
Mert ilyen ez az élet,
mert most ilyen ez az éjjel,
egy kicsit szokványos,
egy kicsit magányos most az éjjel!
Melengető "elengedő"
Melengető "elengedő"
Valaki kilépett e szívnek ajtaján,
s nincs több talán,
ő nem tér vissza már.
Holnaptól már csak megkarcolt emlékkép,
mit elevennek,
s igaznak hittem én.
Saját sötétembe zuhanva szirmot bont
bennem a mának csendje.
ami itt körülvesz,
képlékeny béke...
hogy mindennek vége egyszer,
ez lehet tán az élet rendje...
Az emlékek féltérdre ereszkednek,s tétován,
kérlelőn,s dacolva szorítnak,Oh!Nem eresztnek..
Szívemben viharnagyhatalom,portyázó,eltévedt érzések.
Megadom magam,legyen,minek lenni kell,
Valaki elment...VALAKI!... Hát elengedem!
S hófehér bársonnyal fonom át a szívem!
Ezt csak úgy
Ezt csak úgy
Csak még egyszer lássalak,már hiába is kértem,
miért kell,hogy így legyen,én nem értem.
Hogy véget ér e varázs,mindig ettől féltem,
mégis minden egyes nap újra reméltem.
Elraboltál belőlem egy darabot,hazudtál szépet,
Nem hagytál mára mást,csak egy fakó képet...
itt bent,a szívemben,legbelül,
mi igazán számít,az pénzbe nem kerül.
Hogy még egyszer lássalak,már nem is kérem,
és hogy miért nem?
Mert folytatás nincs,hiába is kérted,
Már nincs visszaút,talán már te is érted...