Jelen-lét

Jelen-lét

MA! Az utcaszleng a költő!
De mit ér egy emberöltő...
ha nincs hit,nincs szeretet?
Valljuk csak be,van úgy,hogy túl könnyen feledjük,
a tegnapunk,meg a jelenünk!
Mint kisdedhez a köldökzsinór,úgy nő hozzánk a megszokás,
s ha ajtókat kulcsra zárunk,ne sírjunk,hogy nincs folytatás!

MA! Ha máshogy nem is hát hírből ismerjük a szót: Szerelem!
A kérdés az,szeretem-e,és ő szeret-e még?
Vagy nem vagyunk egyéb,
mint járulékos veszteség?

MA! Saját útvesztőnkben bolyongva elhagyunk régi sérelmeket,
emléket,s fájdalmat
az újakért cserébe,
Hát  inkább mi magunk lépjünk az álmok helyébe!

MA! Zsoldosként masírozunk át dédelgetett álmokon,
az egó jó barát,csak legyünk túl az érzelmi játszmákon!
Fojtogat néha az oda kozmált valóság szaga,
Felhörögjük néha az igazságot,mert tudjunk,
az igazságnak van utolsó szava!