Hétfői idill

Hétfői idill

Az ablakon kopog be a reggel, nehéz az ébredés,

az éjjeli álom még ott pihen a szempillámon,

a konyha asztalán lustán terül el a fritőz,

a kávé illata a légtérben még kicsit elidőz.

Lomha minden mozdulat, de ahogy a percek

egyre gyorsabban telnek,

a lépteim is szaporábbak lesznek.

A város csendjét megtöri a forgalom zaja,

A cirmos boldogan hempereg

a kacsingató napfényfürdőben,

a házak kapujában kutyák üdvözlő ugatása

hallatszik egyre sűrűbben.

a szomszéd már késésben,

fut,csak úgy lobog a haja…

Csalogat a pékség friss illata,

az ízek kavalkádja mámorba ringat,

Rohanás a következő pillanat…

a mindig mosolygós portás bácsi ma morcos képet vág,az ajtóban áll ,

egy darabig némán ,

aztán meg egykedvűen fel-alá sétál

unottan mossa fel a padlót a takarító,

nagyokat ásít közben,

a jobb kedv várat még magára,

de végre eljön kb délidőben.

Beindul az élet, az se baj, ha kiabálnak, az se ha csend van ,

jön aminek jönni kell ez már egy új nap.

Felébredtünk és élünk,

és várjuk mit hoz a holnap.