Éjjeli séta

Éjjeli séta
Egyre közelebb kúszik az éj,
sötét ruhájában...
A szél simogatva csókot ígér...aztán...
lassan ő is eltűnik a csend végtelen zajában!

Sétálok...hogy merre,hová,miért,
nem tudom,de menni jó!
S közben elnézegetem magam körül,
hogyan is alszik 
mocskosan szép világában ez a civilizáció!

Amott egy alak 
inbolyogva lépdel a ház falán,
árnyék csupán,
s az is én vagyok! 

Csalóka halvány remény az emlék,
Volt jó,volt rossz is,
de ami volt,elmúlt,
nincs többé.

Nincs más körülöttem,egyedül a csend.....
csak a csend!
Hiába is szólnék,
senki nem felel...

Mert ilyen ez az élet,
mert most ilyen ez az éjjel,
egy kicsit szokványos,
egy kicsit magányos most az éjjel!