Boldog tudatlanság

     Boldog tudatlanság

Létünk peremén ott hevernek mind
a lehullott,rég megunt,
s százszor újra felhúzott álarcaink.
S farkasszemet néz velünk
a bódító fals világ,és a sok gazság.
De csitt....Ne mondj semmit!!
Mert fáj az igazság!
Ringass el boldog tudatlanság...

Ha az élet játék,
hát játssz valami szépet,
hitesd el velem,hogy csoda az élet...
Még ha nem is hiszed...
Add hát a maszkod,
ma én játszom a szereped!
Úgy ahogy szereted,és majd lesz vigazság.
De psszt!Inkább hallgass!
Mert fáj az igazság.
Ringass hát boldog tudatlanság...

Önmagad görbetükrét kezedben tartod,
s  gúnyosan arcodba vág a kőkemény valóság,
mégis elhiszed,hogy  van jóság.
Két kezeddel kapartad ki álmaid!
És értük már megtennél bármit!
Markodban őrzöd még ujjaid közt
lassan elvérző reménycseppeid.
Egy szót se szólj!
Mert egyre jobban fáj az igazság!
Engedd hát,hadd ringasson tovább a boldog tudatlanság....