7.

Lányregénybe írt szerelem a tavasz,

rókalyukból kibújt, ébredő erő,

zsenge, kacér, mosolyt villant rád,

kecses válla fölött néz nárcisz-szemmel,

megcsókolja a földet, az ősanyját.

Mézfényú reggel bimbókat harmatoz,

tulipánok szirmaiba öltözik,

sütkérezik a zenit ékkövén,

hajában kócolódó almavirág,

áttetszik a nap csipkefüggönyén.