lillék, töredékek

selyem a tavasz

lány hahójában fehér szalag 

libbenti a lágy szél

áprilisban nyersanyag

lehet belőle zápor

vagy almfavirágzás

pitypangos mámor

húsvéti áldás

a tavasz pezsgő vér

ifjak dobbanó szíve

pulzáló verőér

tulipáncsarnok boltíve

Lányregénybe írt szerelem a tavasz,

rókalyukból kibújt, ébredő erő,

zsenge, kacér, mosolyt villant rád,

kecses válla fölött néz nárcisz-szemmel,

megcsókolja a földet, az ősanyját.

Mézfényú reggel bimbókat harmatoz,

tulipánok szirmaiba öltözik,

sütkérezik a zenit ékkövén,

hajában kócolódó almavirág,

áttetszik a nap csipkefüggönyén.

Tulipánok, tulipánok,

ti bársonyos sziromlányok,

sárgák, vörösek, fehérek

pink királynők, bordó lángok. 

Ringtok szélben hajladorva,

elűzve a telet messze,

földanyától nagy ajándék,

jóedvünket felébresztve.

Sziklaszilárd magány,

köröttem apró szél fúj,

lábamnál bokor, csalán,

rezeg a fű, gólyahír. 

Zizegnek a bogarak,

tavasz van, kikelet,

nálam mégis tél maradt,

ami élet, kirekedt.

nyugovóra tért az isten

pár száz éve alszik már

és azóta ami nincsen

ködbe burkolt belmagány