iliesrenata blogja

Anyám félek,nagy a hiány.

Szívemet kilakoltatták,
nincs hol menedékre leljen.


Minden nap olyan egyforma.
Istent csak azért szidom,
hogy néha visszafeleseljen.


A bánattól nem férek el,
pedig sok üres hely van itt.
A metró csak félig tömve.


Könnyű annak,aki boldog.
Nekem csak a kereszthuzat
mar bele a vállgödrömbe.

Nincs melegem egyáltalán.

Árnyék hűl a szobám falán.
25 fokban is fázom.
Nincsen aki leforrázzon.

Besötétítenék mindent,ha nem lenne így is sötét.

Homlokomra szorítanám az elárvult puska csövét.
Betakarnám a didergő testemet a csillagokkal,
Mert nélküled így végezném:
Haldokolva,két golyóval.

Sokszor a szerelem rózsaszín üveg.

Valószínűleg.


Van hogy megbotlik,és van hogy rád tapos,
Hogyha másnapos.


Előfordul hogy csak ül az avarban
S nincsen zavarban.


A szerelem néha kimondatlan szó
Eldobott lasszó.

Elmúlt bennem rég már minden mi jó 

És mellettük fekszem temetetlen.
Elúszott tőlem már minden hajó
És most haldoklok a kezetekben.


Gyűlölöm az utat hazafelé
És rájöttem az élet nem álom.
Szétzúzott cigarettacsikkek nyomai
Díszítik gyűrött kabátom.