ildi49 blogja

Hónapok izgalmát most csend öleli át
a szürke homály
hurcolja nyomát
de szívemben
ott vagy még
kergetném
messzi messzi hegyeken
át hordja a szél lelkem viharát
s a varázs lassan
magába burkolódzik
fázósan bújik
nincsenek válaszok
a hold még ragyog havas padok
csak kóborol
az est honol
magam vagyok

Én akartam
a boldoság tavábanfürödtem

A sötét lassan lépked ráterítí leplét a tájra
különös világát vigyázva
fény kószál..s az esti
csendben
veszni látszik minden


vágyak és álmok 
mint a szél a fák közt
játszani vágy most
a hold ereje különös
fényben itt ég
hová is menekülnék
titkos mezőkön
kóborolnék
karodba bújnék
csókodban elmerülnék


Míg a percek futnak 
a függöny bojtyába gabalyodnak 
az érzések nem csitulnak
s a néma táj hallgat
ölembe öntve a nyugalmat

Az ágakon hópihék pihennek csillogó
fényben rezegnek
s a táj mint  szárnyain 
az éj
jégmező kontösében
téli vad mezőben ég
a nap sugarak homály mögé
bújnak
a szél kabátod ujjában zenél
és mégis szép

a lelkem esden jeges leheletben
a szerelem megtépázva lebben
az est félhomálya
ráfekszik párnámra
hol van már
az érintéseket kereső vágy
csak a fény bujkál
az évek suhannak félnek
de még mosolyt csal arcomra az élet Boldog vagyok
magányos életem fürdik merészen
szabadság ereje
ez a valóság képem

Még lassan, lépkednek a percek a pillanat varázsa,
megtapad.
Holdfényes éjjelen, új Év kopogtat
s az ablakon jégvirág csillog.
hópihék itt ott!
Szilveszteri vigasság
a téren...
Harsog a zene..serényen
dobban a szív,
2015..Hív!
Hideg szél dobálja az ágakat,
s a lelked, most meriad,
kicsit félsz..itt az ÚjÉv küszöbénülj le még mellém.

Még a párnákon, pihen az álom 
kinn hópelyhek futkosnak 
az ágon. 
A ködpárában, angyal száll 
vagy csak a szél bujkál. 

Szívem is megpihen... 
Mint a pásztorok, a jászol küszöbén 
lelkemben viaskodik a remény. 

 Ülj le most mellém csendes magányom

Színes Angyalszárnyon 

szeretet szálljon