Szárnyalás

Hajnali szél futkos s a fák közt nyugalom száll most. A tavasz itt kopog.
Szivembe mardos még a tél, fázosan remegteti a magány
kertjét, bevésve emlékét. 
A Nap.  fekelni vágy, sárgán terpeszkedik az ég alján.
Virágok ülnek szépen sorban,
karcsú derekukba szellő kapaszkodik,
szárnyall a tavasz megint. 
Homályba vész a csend, zsongó természet idelent..
Mosolyog a világ s a fenyők zöldellő  lombjai össze bújnak.
Távoli erdők friss harmata, ne siess.
Vezesd vissza a remegő időt, láttasd a jövőt.
Most jó a séta közben életre kell minden..
viszi a szél szunnyadó vágyam,
virágok  tenyerében vártam..