ildi49 blogja

A hajnal hűs kezével simogat, a pillanat szárnyra kap. 
A lelkem szerény bugyrában, 
Velem tart az álmos világ,
a vágy felhőkbe burkolódzó, didergő ág.

Az érzések  életre kelnek.
Az izgalom gomolyog 
Csak visznek a remegő léptek 
A világ kering itt vagyok megint.

Kedves arcod felém forditod.Mint gyermeket óv tekinteted.
Szeretlek.

A hónapok súlya már,
könnyú pilleként zuhan.
A változás csak benn
Rezeg a túz még, pislákol valahol.
Csak a csend honol.

A szerelem Oltáron  némán állok
Szét foszlott álmok. 
A percek az áradó tüzben, 
Égnek csodák remények kérnek 

S a reggel szalad
Pár kedves szó!
Fáradt arcodon barázdákat
Rajzol a fény 
..És Én hagyom, minden csak pihenjen
a tavon.

Zöldellő mezők.A fák lombjai össze ölelkeznek,
S a tavon kacsákat
tol a szél. .tavasz lesz ne félj. 

Húsvét, ma csendben várlak.
S az ajtón faágak..színes tojásból 
font várak. 
Lelkekben béke és nyugalom,
A Nap is kisüt vajon?
A fény , az ablak párkányon bujkál 
s a szobában alszik a csend.
A hajnal derűsen nevetLocsoló ének.
Dallamos tánca.
Húsvét kántálása.

Hajnali szél futkos s a fák közt nyugalom száll most. A tavasz itt kopog.
Szivembe mardos még a tél, fázosan remegteti a magány
kertjét, bevésve emlékét. 
A Nap.  fekelni vágy, sárgán terpeszkedik az ég alján.
Virágok ülnek szépen sorban,
karcsú derekukba szellő kapaszkodik,
szárnyall a tavasz megint. 
Homályba vész a csend, zsongó természet idelent..
Mosolyog a világ s a fenyők zöldellő  lombjai össze bújnak.
Távoli erdők friss harmata, ne siess.
Vezesd vissza a remegő időt, láttasd a jövőt.
Most jó a séta közben életre kell minden..
viszi a szél szunnyadó vágyam,
virágok  tenyerében vártam.. 

Hónapok izgalmát most csend öleli át
a szürke homály
hurcolja nyomát
de szívemben
ott vagy még
kergetném
messzi messzi hegyeken
át hordja a szél lelkem viharát
s a varázs lassan
magába burkolódzik
fázósan bújik
nincsenek válaszok
a hold még ragyog havas padok
csak kóborol
az est honol
magam vagyok

Én akartam
a boldoság tavábanfürödtem

A sötét lassan lépked ráterítí leplét a tájra
különös világát vigyázva
fény kószál..s az esti
csendben
veszni látszik minden


vágyak és álmok 
mint a szél a fák közt
játszani vágy most
a hold ereje különös
fényben itt ég
hová is menekülnék
titkos mezőkön
kóborolnék
karodba bújnék
csókodban elmerülnék


Míg a percek futnak 
a függöny bojtyába gabalyodnak 
az érzések nem csitulnak
s a néma táj hallgat
ölembe öntve a nyugalmat