ildi49 blogja

Homályos felhők, fehér takaróban,gomolygó, mint lelkemben a
a sótlan világ, csak várni rád!
Hópihék kergetőznek, s a
hajnali csend csak ide lenn.

A magány, átöleli vállam.
A szerelem gúzsba kötve szívem,csak remeg.
Szeretlek, mint hópihék a fák
közt, kalandozom.
Álmomban látom, ahogyan
Fény röppen. .csak várni rád. 
Kicsordult könnyek, hát lehet.
Hófehér Hópihék és Egek.

A hajnali szél, hajamba
kapaszkodik.
Hópihék szállnak. 
Cukorgolyók a havon,
hópihék hátán utazom.

A homályos felhők amott, 
gomolygó, mint lelkemben, 
a sötét világ, csak várni rád.
Hópihék hátán, jár a vágy, csak várj!

Táncot jár az éjszaka
ráhajlik lelkem vihara
mint cserebogár
zúg az éji madár

lebben a fügönny
a szoba sarkában
fény kúszik magában

álomba szenderül a lét
felhők kavarodnak
össze gabalyodnak

a reménynek fátyla
köréd tekeredett
szívemnek húrja
beléd feletkezett

kinyújtottam kezem
hogy elérjelek
de visszahúztak
más hatalmak

Messze már de kár
Sutogott a hajnal
Nedves leheletét fújva rám
a valóság ajtaját nyitogatván