ildi49 blogja
SzemélyesLélekvándorlás
Lelkedbe kapaszkodtam az esték magányát
átszőtte egy ajándék az mind Te vagy aki ismeretlenül tárod ki magad összeolvad a szép és a jó a közöttünk lévő csábító Udvarolsz nekem annyira szeretem mint kisfiú szégyenlősen hajtod le fejed lelked palástját rám terítve hogy ne fázzam gondokat elüzve életet lehelsz levegőt keverszHagyom hogy
körbeöleljen lelked
közös világunkba
bevezessen
reszket a lécünk
néha átugorjuk
de félünk
a lélekvándorlás
csapda is lehet
de kérek még belőled
nagy kanállal eszlek
szemeddel látok
a világodat kívánom
kezed kezemben ég
míg eljön az álom
a manók tánca
összekuszálva röpít
hozzád cibálva
köti meg kezem
a sötét éjben
Gyorsan szálló hajnal
tiszta lelkemet ha kell
Én is tálcán nyújtom neked
csak érezd mennyire igaz
a lélekvándorlás
vigasz
Születésnap....
Eszembe jutott a napúgy akartalak..
a Boldogság rózsákat festett arcomraegy nyári esténamikor megszülettél...Most felnőttként
köszöntelek...
Még csillog az Élet
Ahogyan rád nézek
De futnak az Évek
lassan...Én leszek
a gyermekTe Ott Állsz majd mintmesében az Óriás....kezedbe majd akkortudom biztosan megkapaszkodhatom....
..
Tovatünt
Elmúlt mint egy álom felrepült s ki tudja merre már
halkan súg az éj de kár
Ceruzámmal próbálom
megrajzolni az életet
ecsetem keveri a színeket
felrepült s ki tudja merre már
Arcodat krétával formálom
anyagból görgetem de nem lelem
Csak felrepült s ki tudja merre már
Tovatünt a fény komor sötét az éj
szüntelen keresem de nem lelem
Kezedet szorítom szorosan
magamhoz húzom
Szemem lehunytam annyira akartam
érezni téged
de felrepült s ki tudja merre már
emlékek járják táncukat a szürke ég alatt
Az élet szakaszai elégnek
foszlányok lebegnek
Hiába kereslek nem lellek
Felrepült s ki tudja merre már
Halkan kattan a zár
Életképek
A hétköznapok gyorsan menetelnek, mint katonák csattognak tovább.
Hajnalban, amikor gyors léptekkel haladtam a gondolataimat rendezve még percekbe merülve, hirtelen felnéztem a Karácsonyi fények körülölelték a Kossuth út peremét.
De szép, eddig észre sem vettem szívembe költözött a meleg lassan itt az ünnep.
Furcsa érzések voltak, de a pillanat elszaladt s bandukoltam a csigalépcsőmön fel fel egyedül még a munkába is elkísér magányom....kihalt csend az utcákon...felértem a kulcsok megcsörrentek , megijedtem ,de csak leejtettem...
A rádiót gyorsan leveszem a zene átjárja a magányos falak között ülő ürességet.
És már nincs idő... Megszokott ritmusban végzem a kissé alantas munkám sorba jönnek a szobák , de nincs kívétel egyformán tisztán állnak és én szememet végig pásztázom a folyosón Végre kész vagyok fél nyolc van:)) letelt a fél műszakom ismerős hangok..... jönnek a lányok...szeretem őket azt érzem ők is szeretnek......
Valamikor én is irodában ültem , most takarítok nem titok ,de valahogy nem zavar már....csak az ha túl elfáradok igen....
Egy röpke séta a lányommal piciny találka ,majd futás vissza még vár a munka,, és....megint egy hasznos nap.
Lehet örülni ennek is pedig a pénz oly kevés,...megpihenn nincs még hely, a pörgés vérembe ívódott........mélyre fúródott....
A hétvége elszalad.... a Vasárnap már túl sok is... menni kell és ez a jó mert itthon az élet megáll s a magány a fotelban ül némán...Jó éjszakát mindenkinek :))
Holnap szabad vagyok , így még kicsit fenn maradok:))