ildi49 blogja

A hajnal hűs kezével simogat, a pillanat szárnyra kap. 
A lelkem szerény bugyrában, 
Velem tart az álmos világ,
a vágy felhőkbe burkolódzó, didergő ág.

Az érzések  életre kelnek.
Az izgalom gomolyog 
Csak visznek a remegő léptek 
A világ kering itt vagyok megint.

Kedves arcod felém forditod.Mint gyermeket óv tekinteted.
Szeretlek.

A hónapok súlya már,
könnyú pilleként zuhan.
A változás csak benn
Rezeg a túz még, pislákol valahol.
Csak a csend honol.

A szerelem Oltáron  némán állok
Szét foszlott álmok. 
A percek az áradó tüzben, 
Égnek csodák remények kérnek 

S a reggel szalad
Pár kedves szó!
Fáradt arcodon barázdákat
Rajzol a fény 
..És Én hagyom, minden csak pihenjen
a tavon.

Zöldellő mezők.A fák lombjai össze ölelkeznek,
S a tavon kacsákat
tol a szél. .tavasz lesz ne félj. 

Húsvét, ma csendben várlak.
S az ajtón faágak..színes tojásból 
font várak. 
Lelkekben béke és nyugalom,
A Nap is kisüt vajon?
A fény , az ablak párkányon bujkál 
s a szobában alszik a csend.
A hajnal derűsen nevetLocsoló ének.
Dallamos tánca.
Húsvét kántálása.

Homályos felhők, fehér takaróban,gomolygó, mint lelkemben a
a sótlan világ, csak várni rád!
Hópihék kergetőznek, s a
hajnali csend csak ide lenn.

A magány, átöleli vállam.
A szerelem gúzsba kötve szívem,csak remeg.
Szeretlek, mint hópihék a fák
közt, kalandozom.
Álmomban látom, ahogyan
Fény röppen. .csak várni rád. 
Kicsordult könnyek, hát lehet.
Hófehér Hópihék és Egek.

A hajnali szél, hajamba
kapaszkodik.
Hópihék szállnak. 
Cukorgolyók a havon,
hópihék hátán utazom.

A homályos felhők amott, 
gomolygó, mint lelkemben, 
a sötét világ, csak várni rád.
Hópihék hátán, jár a vágy, csak várj!

Arcomon mosoly, és

Hajnali szél futkos s a fák közt nyugalom száll most. A tavasz itt kopog.
Szivembe mardos még a tél, fázosan remegteti a magány
kertjét, bevésve emlékét. 
A Nap.  fekelni vágy, sárgán terpeszkedik az ég alján.
Virágok ülnek szépen sorban,
karcsú derekukba szellő kapaszkodik,
szárnyall a tavasz megint. 
Homályba vész a csend, zsongó természet idelent..
Mosolyog a világ s a fenyők zöldellő  lombjai össze bújnak.
Távoli erdők friss harmata, ne siess.
Vezesd vissza a remegő időt, láttasd a jövőt.
Most jó a séta közben életre kell minden..
viszi a szél szunnyadó vágyam,
virágok  tenyerében vártam..