Így írtak ők

Seelensplitter•  2015. május 31. 18:41

A Szobámból

Lásd, itt vagyok.  Sötétből néztem
Mit ért az ember életén.
Háborgó lelkem, vad mélységben,
Senki és semmi nem enyém.

Míg más srácok csajoznak egyre,
Nem tudják új párjuk nevét,
Addig énnekem nem jut egy se,
Nem eszem Ámor kenyerét.

Választottam nem szeret viszont,
Így egymagam vagyok ma még,
Nehezen viselem e nagy iszonyt,
Egyszerű ez, mint a faék.

Ha bolond szívem azt dobogja,
Hogy este kinéz ablakán,
Néz a távoli csillagokra
Nehéz, fárasztó nap után,

Bennem a vágy szerteárad,
Gátat törve száll az ének,
Ajakim egy csókot kívánnak,
Szívem őt, kivel majd élek.

Rám néz és hangom szertefoszlik,
Hajnali fény űzi a homályt,
De a légvár lassan leomlik,
Szívem vad kétség járja át.

Rohannék szerető ölébe.
Magányos és boldogtalan
Maradok, mert az ő szívébe’
A láng nem énirántam van.

Életembe belehalni
És élni szerelembe halva?
Könnyebb az egészet ott hagyni,
Mint hű maradni és balga.

Hisz’ vannak még más leányok,
Van, ki sorsom hordja szívén.
Őneki nagy csokor virágot
Szívkertemből téphetnék én.

Rózsaszín felhőkön repülni,
Édes csók, mely oly mennyei…
Lélekben közelebb kerülni,
Együtt szerelmet zengeni.

Érzem, emésztenek a lángok,
Két szék közt, a padlón vagyok.
Nyitva szemem, de még alig látok!
Csak szeress, és feltámadok!

(Szeged, 2015. máj. 27.)




Eredeti mű:

Komjáthy Jenő
A homályból

- Szenic, 1894. júl. 19. -

Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém.
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én.

Míg más napok ragyogtak egyre
S imádta őket mind a nép;
Addig szivem nem látta egy se,
Nem érzé tiszta, nagy hevét.

Sugaramat nem verte vissza,
Magamban égő láng valék;
Világomat gyönyörrel itta
Csupán a könnyü, tiszta lég.

Csupán a boldog csillagokra
Néztem föl a nagy éjszakán,
Velük keringve és lobogva
Epedtem fensőbb lét után.

De mostan szívem szerteárad,
Gátját szakítva szétömöl,
Keresve földi, égi társat,
Kire borulni szent gyönyör.

Melege, fénye széjjelomlik
Elűzve a sűrű homályt,
És millió sugárra foszlik,
Hogy minden szívet járjon át.

Rohanj a lelkek tengerébe
Lelkem, te büszke nagy folyam!
Szakadj a boldog összeségbe,
Hová minden világ rohan!

Halj át az élet-óceánba
És mindenekbe halva élj!
A szellemek rokon világa
Szavadra rég figyel: beszélj!

Ölelni vágyom a világot
És sírni milliók szivén!
Beoltani e tiszta lángot
Vágyom milljók szivébe én.

Ó, jöjjetek velem repülni,
Velem zokogni, zengeni,
Egy érzelemviharba dűlni,
Egy indulatba rengeni!

Szivembe hordom én e lángot,
Szivembe hordom a napot:
Ó, gyújtsatok rokon világot!
Én látok; ti is lássatok!