Szívem választottjának

Szívem választottjának az ajtóm bármikor nyitva áll,
De sose feledd,
Ha ágyamra fekszel, meglehet, sírni kezd a vén bonellrugó.

Jégbe hűlt pezsgővel dermesztem vágyaid,
Bájos mosolyodat emlékként őrzöm,
Itt az idő mindazt megtenni,
Mi lelkedben e perctől örök nyomot hagyott.

Nagy gond a gond, ezért is mondom,
ha nem bírod, újra frissülést hozok lelkednek,
Megkérlek, vedd le a cipődet azért,
Vágyaid hófehér lapját szennyeznéd velem, igaz, te kis hamis?,
Ha nem, akkor tévedtem. Szemeid tüzébe belehalok.

Szívem választottjának az ajtóm bármikor nyitva áll,
De sose feledd,
Szörnyen fájna, ha azután többé nem keresnél.

(Andornaktálya, 2013. 02. 06.)


Eredeti mű:

József Attila
Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

(1926. április)