Mosoly szívemben

Miért ne tennék meg mindent, amit lehet,
amihez nem kell külön engedély;
élni még, s megragadni a lényeget.
Mégis ellöksz magadtól, halk szavad kemény,
bár néha elképzeled a jövőt,
hogy kettőnké lesz egy régi parasztház.
A bágyadt Hold sűrű lepelként von ködöt
és mindkettőnk álmával paroláz’.
Azt hiszem, ideje megosztanom most veled,
miért is jó az nekem, hogyha gondolkozom,
puha ajkad érzem kitárt szívem felett.
Néhány szó mit sem ér. Mire kitárulkozom,
az elejét réges rég elfelejtem,
mert hisz’ bőven akadna mondanivaló.
De félek, nem hat meg, így el sem kezdem,
kezemben vörösbor, a másikban dugó.
Csalódva suttogod, hogy te nem így akartad,-
két korty van még. Én többé nem remélek,
ajkadon halk ének zeng, egy jól ismert darab,
csak hallgatom és elmerengve nézlek,
várom, mikor jön el végre az én időm.
Kitéped az üveget kezemből: „Elég már!”
Hát mégis eljöttél! Erről álmodtam, midőn
elmondtam, hogy szívem csak a tiédre vár.
Szemeid tündöklő parazsa meg-megéget,
szíven szúr, majd visszatér homlokomra
és mikor gyengéden átölelnélek,
magadhoz húzol. Nem vagy már goromba,
s csók csattan. Még csak szép szemed sem rebben.
Kezed kezembe hull, alszik a nagyvilág,
s együtt alszom veled, te, legszebb virág.
Most már tisztán látom, hogy tűnik a sok
fájó kép. Görbülő vonal:
                                               Mosoly szívemben.

Eredeti mű:
Dr. Radnóti Miklós - Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked

1943. május 26.