Időutazás az őskorba
Tudomány10 rész Minden jó, ha a vége jó
Hogy mindezek után mi történik még, azt mindenki gondolja utána. Egy viszont biztos. Szeretetben és békességben leszünk továbbra is egymás iránt, s tán még kapunk is valami dijat vagy esetleg valami féle kitüntetést valamelyik tudományos akadémiától kerek e világon.
De tényleg ez már a vége, ennyi hát s fuss el véle.
9 rész Újra itthon édes otthon
Miután megérkeztünk a jelenünkbe egy apró titokzatosnak tünő jelből azonnal rájöttünk, hogy elárultak minket, mindvégig figyeltek minket teljes körü támogatoink egy apró kis poloskán keresztül, amely nemcsak képet de még hangot is kölcsönöz a cselekménynek. Ugyan nem jelentettük fel sohasem őket, de minden kapcsolatot azonnal megszakitottunk velük.
Ezt érdemlik, ha igy viselkedtek. Különben most már amúgy is csak egymásnak szeretnénk élni, vagyis ki-ki a maga párjával. S természetesen mint barátok is egészen az idők végezetéig.
8 rész Vissza a saját időmbe
Lassacskán már kettö-három napja, hogy itten dekkolok Párizsban a jövőben, úgy körülbelül húsz év különbséggel. Most már igazán mennék hazafele, nem mintha eddig nem akartam volna. Ezer s ezer féle képpen probálkoztunk, de sehogyan sem akart összejönni. Végül rájöttünk, hogy csak egyszerüen az Eiffel torony keletre eső részére kell, hogy visszamenjek a következő időviharkor, ami pontban egy félóra múlva kezdödik. Hát rögtön taxiba is ültünk, de viszont az út felénél dugóba is kerültünk. Már tényleg kezdtünk megijedni, hogy nem fog sikerülni visszajutnom a saját időmbe. Ekkor az-az ötletem támadt, hogy inkább fussunk ahogyan csak tudunk. Igy is tettünk. S hamar az adott helyre is érkeztünk, éppen, hogy kezdett szikrákat szórni a vastag felhő réteg. Hát készen álltam belenézni a közepébe, miután fájdalmas búcsút vettünk egymástól. Aztán ugyanaz történt abban a sorrendben, mint amikor ide kerültem. Mikor pedig felébredtem a rengeteg ott volt körülöttem. Jenniferemet és a többieket azonnal indultam megkeresni. Kér óra leforgása alatt meg is találtam őket. Szerencsére semmi bajuk sem volt. Miután elmeséltem nekik a velem történteket, meglepödve vettem tudomásul, hogy itt errefelé semmilyen féle idővihar nem volt. Igy hát mindent nyugodtan megtudtak figyelni.
Én is átnéztem mi mindent találtak, azután pedig üzembe helyeztük az időgépet és visszautaztunk vele az igazán saját időnkbe.
7 rész Egymásra találás.
Vissza is tértünk a házukhoz s még pont időben érkezvén sikerült megakadályozni a férje újabb öngyilkosságot. Ezúttal fejét a vasaló deszka lapjára téve s egyik kezében a vasalóval készült agyon süttetni magát. Szerencsére semmi sem történt. Ezek után azt kértem Isabelletől, hogy hagyjon magunkra s zárja ránk a férje dolgozószobájának az ajtaját, hogy tudjunk nyugodtan beszélni.
- Tudod kedves...ebbe a nagy zűrzavarba még a nevedet sem tudom.
- André, de szólits csak Mr. Idegbetegnek. A feleségem szerint az vagyok.
- Azt én nagyon is kétlem. A feleséged nagyon szeret tégedet. Ő maga mondta nekem, hogy nem akar elvesziteni, de a te ostobaságaidnak hála most itt tartotok. Tudod ami elött haza jöttünk az imént volt alkalmam megismerni őt tetőtől a talpáig, a szó szoros értelmében beleláttam a szivébe. Kis hiján, de képzeld bele is szerettem s pár ártalmatlan csókocska el is csattant közöttünk. De tudod nekem is van egy Jenniferem akiről most balszerencsémnek köszönhetően azt sem tudom, hogy biztonságban van-e. Soha se csalnám meg őtet, bár tudod oly könnyen megtehetném, hiszen úgy hasonlit a feleségemre, mint én te reád. Szóval ezt szerettem volna véled közölni, kedves André.
- Szóval azt mondod, hogy tényleg még mindig szeret.
- Még, hogy szeret. Egyenesen s tiszta szivéből imád.Epekedik érted még mindig.
- Azt hiszem most már tudom, hogy mi a dolgom.
Ezzel ki ment az ajtón s én utána. Ott állt Isabelle is.
- Meg tudsz nekem bocsátani, hogy annyi keserüséget okoztam neked.
- Mindent hallottam bentről, mivel hallgatóztam. Kérlek nyúgodj meg drágám. Sose akarlak én elvesziteni tégedet. Szeretlek. Megveszek érted. Boruljunk egymásba kérlek. Nem mellesleg már rég meg van minden bocsátva végleg.
Ezzel a kijelentéssel aztán egyszeriből egymás nyakába borultak és eszeveszettül csókoloztak, mint két kis hóbortos, játékos oroszlán. Jómagam is lassan, tisztelettudóan szólásra készültem.
- Akkor, hogy most már minden rendben én nem is zavarkodnék tovább. Legyetek boldogok és vigyázzatok magatokra.
- Mit képzelsz, hová készülsz. - szólott Isabelle.
- Hát csak egyszerüen vissza a múltba. Persze feltéve, ha lesztek szivesek elengedni.
- Persze, hogy elengedünk, de csak miután neked is segitettünk.
- Ok rendben. Ezennel beleegyezem.
6 rész További fejlemények
Isabel mindezek után bejárta velem Párizs minden egyes apró utcáját, megmutatta a New York-i Szabadság-szobor kisebb változatát, aztán elkisért a Louvreba, Franciaország legnagyobb múzeumába ahol 19. század előtti alkotások láthatóak és az Arc de Triomphe után pedig felmentünk az Eiffel torony legtetejébe. Végül a Champs-Élyséesen végig andalógva, dús lombozatú fái alatt szerelmet vallottunk egymásnak s ennek hatására még beültünk a Moulin Rougeba egy kis zenés-romantikus előadásra, utána pedig fagylaltoztunk egyet a Berthillonnál, végül aztán megittunk két forró és szinültig tejszinhabos cappuccinot a Café de Flore teraszán, közben egymásról ábrándozván.
- Nagyon tetszik itt nekem, Isabelle.
- Ennek örülök.
- Meg véled is nagyon kellemes az együttlét.
- Oh, mit hallanak füleim már nem Jennifer a kedvesed.
- Jennifer...oh már majdnem elfejtkezdtem róla. Még szerencse, hogy nem házasodtunk össze. Ugye. Azért szólhattál volna hamarább is. Na mindegy. Igazából szemmel láthatólag mindketten nagyon egymásba gabalyodtunk.
- Hát igen, Igaz ami igaz. Én sem szeretnék elszakadni az én páromtól végleg.
- Én megprobálok mégegyszer segiteni. De azért mégegyszer megköszönöm, hogy veled tölthettem ezt a feledhetetlen napot.
- Szivesen és köszönöm én is.
A jelenben viszont egy különös beszélgetés zajlott a már emlitett N.A.S.A kutató és parancsnoksági épületben.
A beszélgetés végig arról folyt, hogy hogyan tudnák visszautazásomat meggátolni. Ime hát.
- Egyszerüen csak blokkoljuk az időáramköreit. - mondta Edith Ziherájsz az elnők
- Úgy van. Legalább egyszer és mindenkorra megszabadulunk ezektől a mindenbe csak belekotnyeleskedő tudósainktól. - helyeselte George Fisher az alelnők.
A többi magas rangú vezetőségi tag csak simán bológatott, vagyis mindenben egyetértett.
- Javaslom a katonaság és a titkos ügynökeink bevetését.
- Értettem. felelte Roland Douglas a katonaság parancsnoka és egyben ezredese.
- Akkor intézkedjenek már is. Mozgositsa az összes emberét és emberünket. Minden áron meg kell akadályozni, hogy ez a minden hájjal megkent tudós csapat visszajuthasson közénk ebbe az időbe.
- Igenis.
Hát ezek szerint úgy néz ki, hogy marha nagy bajba vagyunk, de lássuk inkább abba hol s merre maradtunk. Én végleg elhatároztam, hogy segitek Isabellenek és az ő kedvesének. Ráérek azután foglalkozni azzal, hogy jutok vissza a saját időmbe.