Időutazás az őskorba

MrMojoRisin•  2015. december 31. 03:09

Utószó

...

MrMojoRisin•  2015. december 31. 03:08

10 rész Minden jó, ha a vége jó

     Hogy mindezek után mi történik még, azt mindenki gondolja utána. Egy viszont biztos. Szeretetben és békességben leszünk továbbra is egymás iránt, s tán még kapunk is valami dijat vagy esetleg valami féle kitüntetést valamelyik tudományos akadémiától kerek e világon.

     De tényleg ez már a vége, ennyi hát s fuss el véle.

MrMojoRisin•  2015. december 31. 03:02

9 rész Újra itthon édes otthon

    Miután megérkeztünk a jelenünkbe egy apró titokzatosnak tünő jelből azonnal rájöttünk, hogy elárultak minket, mindvégig figyeltek minket teljes körü támogatoink egy apró kis poloskán keresztül, amely nemcsak képet de még hangot is kölcsönöz a cselekménynek. Ugyan nem jelentettük fel sohasem őket, de minden kapcsolatot azonnal megszakitottunk velük.

    Ezt érdemlik, ha igy viselkedtek. Különben most már amúgy is csak egymásnak szeretnénk élni, vagyis ki-ki a maga párjával. S természetesen mint barátok is egészen az idők végezetéig. 

MrMojoRisin•  2015. december 30. 00:57

8 rész Vissza a saját időmbe

      Lassacskán már kettö-három napja, hogy itten dekkolok Párizsban a jövőben, úgy körülbelül húsz év különbséggel. Most már igazán mennék hazafele, nem mintha eddig nem akartam volna. Ezer s ezer féle képpen probálkoztunk, de sehogyan sem akart összejönni. Végül rájöttünk, hogy csak egyszerüen az Eiffel torony keletre eső részére kell, hogy visszamenjek a következő időviharkor, ami pontban egy félóra múlva kezdödik. Hát rögtön taxiba is ültünk, de viszont az út felénél dugóba is kerültünk. Már tényleg kezdtünk megijedni, hogy nem fog sikerülni visszajutnom a saját időmbe. Ekkor az-az ötletem támadt, hogy inkább fussunk ahogyan csak tudunk. Igy is tettünk. S hamar az adott helyre is érkeztünk, éppen, hogy kezdett szikrákat szórni a vastag felhő réteg. Hát készen álltam belenézni a közepébe, miután fájdalmas búcsút vettünk egymástól. Aztán ugyanaz történt abban a sorrendben, mint amikor ide kerültem. Mikor pedig felébredtem a rengeteg ott volt körülöttem. Jenniferemet és a többieket azonnal indultam megkeresni. Kér óra leforgása alatt meg is találtam őket. Szerencsére semmi bajuk sem volt. Miután elmeséltem nekik a velem történteket, meglepödve vettem tudomásul, hogy itt errefelé semmilyen féle idővihar nem volt. Igy hát mindent nyugodtan megtudtak figyelni. 

     Én is átnéztem mi mindent találtak, azután pedig üzembe helyeztük az időgépet és visszautaztunk vele az igazán saját időnkbe.

MrMojoRisin•  2015. december 29. 00:03

7 rész Egymásra találás.

   Vissza is tértünk a házukhoz s még pont időben érkezvén sikerült megakadályozni a férje újabb öngyilkosságot. Ezúttal fejét a vasaló deszka lapjára téve s egyik kezében a vasalóval készült agyon süttetni magát. Szerencsére semmi sem történt. Ezek után azt kértem Isabelletől, hogy hagyjon magunkra s zárja ránk a férje dolgozószobájának az ajtaját, hogy tudjunk nyugodtan beszélni.

- Tudod kedves...ebbe a nagy zűrzavarba még a nevedet sem tudom.

- André, de szólits csak Mr. Idegbetegnek. A feleségem szerint az vagyok.

- Azt én nagyon is kétlem. A feleséged nagyon szeret tégedet. Ő maga mondta nekem, hogy nem akar elvesziteni, de a te ostobaságaidnak hála most itt tartotok. Tudod ami elött haza jöttünk az imént volt alkalmam megismerni őt tetőtől a talpáig, a szó szoros értelmében beleláttam a szivébe. Kis hiján, de képzeld bele is szerettem s pár ártalmatlan csókocska el is csattant közöttünk. De tudod nekem is van egy Jenniferem akiről most balszerencsémnek köszönhetően azt sem tudom, hogy biztonságban van-e. Soha se csalnám meg őtet, bár tudod oly könnyen megtehetném, hiszen úgy hasonlit a feleségemre, mint én te reád. Szóval ezt szerettem volna véled közölni, kedves André.

- Szóval azt mondod, hogy tényleg még mindig szeret.

- Még, hogy szeret. Egyenesen s tiszta szivéből imád.Epekedik érted még mindig.

- Azt hiszem most már tudom, hogy mi a dolgom.

Ezzel ki ment az ajtón s én utána. Ott állt Isabelle is.

- Meg tudsz nekem bocsátani, hogy annyi keserüséget okoztam neked.

- Mindent hallottam bentről, mivel hallgatóztam. Kérlek nyúgodj meg drágám. Sose akarlak én elvesziteni tégedet. Szeretlek. Megveszek érted. Boruljunk egymásba kérlek. Nem mellesleg már rég meg van minden bocsátva végleg.

Ezzel a kijelentéssel aztán egyszeriből egymás nyakába borultak és eszeveszettül csókoloztak, mint két kis hóbortos, játékos oroszlán. Jómagam is lassan, tisztelettudóan szólásra készültem.

- Akkor, hogy most már minden rendben én nem is zavarkodnék tovább. Legyetek boldogok és vigyázzatok magatokra.

- Mit képzelsz, hová készülsz. - szólott Isabelle.

- Hát csak egyszerüen vissza a múltba. Persze feltéve, ha lesztek szivesek elengedni.

- Persze, hogy elengedünk, de csak miután neked is segitettünk.

- Ok rendben. Ezennel beleegyezem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom