Tisza Kata - Reváns (idézetek)

Reváns

 

„Egy embernek nem lehet ennyi arca. És mégis.”

 

„A férfiak, akiket szerettem, mind elhagytak.

Akiket nem szerettem, én hagytam el.”

 

„Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki…”

 

„Hiányod több, mint testi vágy”

 

„…akkor semmi se számít már, minden percet utolsóként élek meg…”

 

„De vitt téged ez valaha is akárhova? Bemutatott valakinek? Vállalt téged? Otthon könnyű mondani, hogy szeret.”

 

„Nem elég nem hazudni, pontosnak kell lenni, legalább önmagunkkal szemben”

„Az a kényszerképzetem, hogy nem tudok nélküled lenni.”

 

„Hívhatsz, és megyek hozzád, vagy megyek a fenébe. Egy biztos: nem tudok hosszútávon így élni, szétszakítasz”

 

„Sikerül ilyenkor mindenféle aggódásba csúszni, miközben te egyszerűen sietsz, nem érsz rá, nem is tudsz rólam vagy akármi. Most nem érzem, hogy mi van veled, zúg a titkos antennám, nincs vétel.”

 

„Különös helyed van bennem.

Hiányzol de ebben már rutinos vagyok.”

 

„Megyek az utcán és bevillan. Vásárolok a boltban, és beleborzongok. Dolgozom, és kiesik a toll a kezemből. tudom, hogy szörnyű gondolat. Érintések víziója a testemen. A végén kéjelgő leszek. szeretném nem akarni.”

 

„… a lélekkel már nem kúrunk, hanem szeretünk.”

 

„Azóta az emlékezés nélküli városban járok, a Nevetés és Felejtés könyve a kezemben, könnyeim szépek és láthatatlanok, hát megadatott neki a megbocsátásom: tessék.”

 

„Megtudom, milyen úgy szeretni valakit, hogy közben másra gondolok.”

 

„A furcsa az, hogy valaki, akiről azt hisszük, hogy bennünk lakik, egyik pillanatról a másikra válik tökéletes idegenné. Egy idegen pedig hirtelen belénk költözhet.”

 

„Ha egyszer van egy törés, többé nem érezzük a határokat.”