Idézetek

„Hát nem igaz-e, hogy az ártatlan gyermek hitre születik atyjának fedele alatt, aztán ráköszönt a kiábrándulás napja, amikor megtudj, hogy szegényen, vakon és pőrén kell átáramlania az élet éjjelén, mint valami hajszolt kísértetnek? ”

„Valaki, valami szellemalak hajszol minket az élet pusztaságában, és elkap még a mennyország réve előtt. Persze, ahogy most látom, csakis a halál az. Ki más ragadna el a végső boldogulásunk elől? Életünkben azért epekedünk, sóhajtozunk, esengünk és rontunk édes szédületünkbe, hogy eszünkbe jusson a magzatkorunkból rémlő boldogság, amelyben részünk (bár félünk megvallani) e világon nem lehet. Hanem ki akar meghalni érte? Ez a kérdés folyton bennem motozott az események sodrásában.”

„Miféle érzés az, mikor a kocsi hátsó ablakából tekintünk már-már mákszemmé zsugorodott búcsúzókra? A búcsú után megnyílik a menny kárpitja, mi pedig új kalandokat fürkészve hatolnánk mögé.”

"Azt ismered, amikor egy pasi kiesik az ötvenedik emeletről? Miközben zuhan azt mondogatja, hogy nyugtassa magát: eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben... Nem a zuhanás számít... A leérkezés.

Azt ismered, hogy egy társadalom zuhan lefelé? Miközben zuhan azt mondogatja, hogy nyugtassa magát: eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben... Nem a zuhanás számít... A leérkezés."

(A gyűlölet című filmből)

aztán a semmi

mintha enyhülne egy kicsit
hogy aztán nehezebb legyen
minden csupa ragyogás
és minden csupa szerelem

aztán megint egy csavar
és a könnyed is kijön
meg egy kis simogatás
s megint egy kis öröm

így szalad föl le mindenben
a láz és a hideglelés
így egészek a csodák

aztán a semmi a zuhanás
hogy utána megint hinni tudd
föl lehet állni van tovább

(Böröndi Lajos)

Béke van

Béke van.
Levél se zizzen.
Az öngyilkosok mostanában
a padlásra szöknek,
meghalni szépen, csendben.
Béke van.
Levél se zizzen.
Gyerekek csapódnak elénk
a toronyházak tetejéről.
Nem illik nagyot sikoltani.
Béke van.
Levél se zizzen.
Az utcákon kéthetenként
részeg halottak heverésznek.
Átlépünk rajtuk,
béke van,
levél se zizzen.
Beleroppanunk a vákumos csendbe.

(Furmann Imre)

Van egy zsidó anekdota. Egy régi zsidó vicc. Egy apa bátorságra szeretné szoktatni a kisfiát, ezért azt mondja neki, hogy ugorjon le a lépcsőről. Felteszi őt a második fokra, és azt mondja:

- Ugorj! Elkaplak.

Majd a harmadikra, azzal, hogy:

- Ugorj! Elkaplak.

A kisfiú fél, de mivel megbízik az apjában, megteszi, amit kér, és mindig a karjába ugrik. Az apa egyre magasabb és magasabb lépcsőfokra teszi a gyereket, és azt mondja, elkapja. Amikor a fiú a lépcső tetejéről ugrik le, az édesapja hirtelen hátralép, és a kisfiú arccal előrezuhan. A vérző fiú sírva tápászkodik fel. Az apja pedig azt mondja:

- Ebből tanulni fogsz…

Van egy zsidó anekdota. Egy régi zsidó vicc. Egy apa bátorságra szerette volna szoktatni a kisfiát, hogy ne féljen annyira.

Azt mondta:

- Ugorj, és én elkaplak!

A kisfiú bízott benne. És a kisfiú leugrott. És amikor az apja elkapta, elöntötte a szeretet. Amikor pedig nem kapta el, akkor érezte, hogy ez valami más, valami több. Az élet. Ámen.

"'Cause nothing lasts forever

And we both know hearts can change

And it's hard to hold a candle

In the cold November Rain..."

"Mert semmi sem tart örökké

És mindketten tudjuk, a szívek változhatnak

És nehéz megőrizni egy gyertyát

A hideg Novemberi Esőben"

(Guns n' Roses)

"Most múlik pontosan

Engedem had menjen,

Szaladjon kifelé belőlem,

Gondoltam, egyetlen.

Nem vagy itt jó helyen,

Nem vagy való nekem.

Villámlik mennydörög,

Ez tényleg szerelem..."

(Quimby)

"Hová lettek a csókok és a vágyak,

Az alkonyattól piros széna ágyak,

A pásztor órák, a szerelmi szó,

De hova lett a tavalyi hó?"

(Faludy György - Villon)

„ Le kellene higgadni végre,

nem sírni többet, megnyugodni kissé,

s nem gondolni annyit a szerelemre,

mint a hogy ősszel nem idézi senki

az eper ízét, mert elmúlt évszak gyümölcse”

(B. Radó Lili)

"Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?

Mért fáradnak el a rohanók?

Mért rág szú-módra szét a tenger

Karcsú, viharra teremtett hajót?"

(József Attila) 

hullámzás

valahol megroppan egy ág

márvány reped meg valahol

elindul egy mozdulat

és azután lehull

valahol nagyon zenélnek

csönd lesz aztán meghal az ének

hajnalodik? alkonyodik?

kigyúlnak és hunynak a fények

valahol szárnyasak az évek

pedig idő sincs csak események

megroppan egy ág valahol

fák dőlnek sötéten a szélnek

 (Böröndi Lajos)

„Egy homokszemben lásd meg a világot,

Egy vadvirágban a fénylő eget,

egy órában az örökké valóságot,

s tartsd tenyereden a végtelent!”

(William Blake)


„Három dolog soha nem tér vissza: a kimondott szó, a kilőtt nyíl, és az elmúlt nap.”

(Daumer)


„S ha nevetek vagy ajkamon kel ének, teszem, mivel egyetlen menedék ez, hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek.”

(Petrarca)


„Bánat is érhet még, harag is, de borúra derű jön, minden felragyogó napod úgy vedd, mint az utolsót.”

(Horatius)


"Szakajtsd a rózsa bimbaját,
Élvezd, amit a perc ad,
a virág ma mosolyg rád,
holnap már holttá hervad."

(Walt Wittman)


„Azt hiszem, igen, dühös lehetnék amiatt, ami velem történt. De nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szép dolog van a világban. Néha úgy érzem, hogy egyszerre látom mindet és túl sok: a szívem felduzzad, mint egy léggömb és majd szét robban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak, és ne próbáljak meg belekapaszkodni. Aztán esőként rám hullik az egész és nem érzek mást, csak hálát hülye kis életem minden egyes percéért. Biztos fogalmatok sincs róla, miről is beszélek, de ne féljetek, egy nap majd megtudjátok.”

(Amerikai szépség)

„Végül valamennyien felnövünk és elveszítjük a világról alkotott éles képet. Hiányoljuk a harmatot, a szikrát, a levelek árnyékát, a pókháló, a pocsolyák csillogását. Időt vesztegetünk szorongásainkra. És azt találjuk, hogy a napok tovább sorjáznak, valamennyi elmosódottan, egyik a másik után. Tartsuk vissza lélegzetünket, és próbáljuk újra felfedezni az apró dolgokat.”                    

(Pam Brown)