Jack Kerouac

„Hát nem igaz-e, hogy az ártatlan gyermek hitre születik atyjának fedele alatt, aztán ráköszönt a kiábrándulás napja, amikor megtudj, hogy szegényen, vakon és pőrén kell átáramlania az élet éjjelén, mint valami hajszolt kísértetnek? ”

„Valaki, valami szellemalak hajszol minket az élet pusztaságában, és elkap még a mennyország réve előtt. Persze, ahogy most látom, csakis a halál az. Ki más ragadna el a végső boldogulásunk elől? Életünkben azért epekedünk, sóhajtozunk, esengünk és rontunk édes szédületünkbe, hogy eszünkbe jusson a magzatkorunkból rémlő boldogság, amelyben részünk (bár félünk megvallani) e világon nem lehet. Hanem ki akar meghalni érte? Ez a kérdés folyton bennem motozott az események sodrásában.”

„Miféle érzés az, mikor a kocsi hátsó ablakából tekintünk már-már mákszemmé zsugorodott búcsúzókra? A búcsú után megnyílik a menny kárpitja, mi pedig új kalandokat fürkészve hatolnánk mögé.”