Idegen Tollakkal
Black Out - Tetovált sorszám
Én mindent elmondok
Bevallok mindent, mert elkövettem szinte mindent, amit lehet
És kegyelmet nem kér
Mert szinte minden szánt szándékkal történt
Én elhagyok mindent
Amint csak lehet. Anya, felejtsd el a nevet, amit adtál nekem
És ne gondoljon rám
Senki se sehogy, amit ebben a testben tettem
Nekem ez a hely már nem mond semmit
Nekem ez a hely egy rémálom
Nekem ez börtön, ahol ragad a körmöm alá vakolat, tégla, máz
Ahogy kaparok tíz ujjal ki a fényre, nincs nappalom, se éjszakám
Nekem ez a hely, egy kényszerzubbony
Nekem ez a hely egy zárt osztály
Nekem ez börtön, ahol feszül a bőrömön egy tetovált sorszám
Én mindent elmondok
Bevallom Neked, csak hogy tudd, hogy hol a helyed, mert Te is ugyanaz vagy mint én
És kegyelmet nem kér
Mindegy, hogy fekete vagy fehér, vagy éppen mi a hited
Én elhagyok mindent
Nem vagyok szent, egy szemenszedett hazugság a szerepem
És ne gondoljon rám
Senki se sehogy, amit ebben a testben tettem
100 Folk Celsius - Lányok szívében lakom
Csak azt ne kérd, hogy máshogy éljek
Én már úgysem változom
Otthonom nincs földön, égen,
Lányok szívében lakom.
Hogyha van, ki jól megért
Megbocsát a hűségemért
Hűségemért, amit szélbe szórok szét
Nem kérdezem, mennyit adnak mennyiért.
Refr. : Csak azt ne kérd, hogy máshogy éljek...
Ölelj át és úgy szeress
Mindenki másban engem keress
Mindenki mást, ha kell, bennem találj
S ha egyszer elhagysz engem, akkor is visszavárj!
Refr. : Csak azt ne kérd, hogy máshogy éljek...
Ákos - Szindbád dala
Futok egy érzés elől
Ha utolér, megöl
Pedig még élni volna jó
Szűzek és víg özvegyek
Ha kell én házhoz megyek
Tudom, hogy melyiknek mi való
Az egyik vígasztal
A másik marasztal
Nem bírok magammal
Szívem szétszakad
Szabad csak így marad
Hazudtak nekem is százszor
Azt mondták: hajós és vándor
le kéne végre higgadni már
Mert szép a nyugalmas élet
Révbe érhet a lélek
De már a hajnal talpon talál
Az egyik felzokog
A másik félredob
Otthon sehol nem vagyok
Vén szívem elragad
Szabad csak így marad
Mennyi könnybe lábadt szem
Minden percre emlékszem
Örvénylő-mély keserű kéj
Vagy fájó, tiszta szenvedély
Mennyi könnybe lábadt szem
Minden percre emlékszem
Örvénylő-mély keserű kéj
Fájdalmas, tiszta szenvedély
Otthon sehol nem vagyok...
Mennyi könnybe lábadt szem
Minden percre emlékszem
Örvénylő-mély keserű kéj
Vagy fájó, tiszta szenvedély
Mennyi könnybe lábadt szem
Minden percre emlékszem
Örvénylő-mély keserű kéj
Fájdalmas, tiszta szenvedély
Kowalsky és a Vega - Magasban és Mélyben
Betekeri megint, aztán indul,
Pörög, de a végén mindig lassul,
Bárki látja, csak rálegyint,
Hogy mi a fene az, amit keres megint
Bár leszereli magát mindig újra,
Hogy született rosszfiú, na meg a múltja!
Az, ami mindig hajtja egyre,
De mi a csoda tartja még mindig egybe?
Keresi a választ évről-évre,
Vonzza, de a fényre mégse lépne,
Mint éjjeli rovar, úgy nézi a fényt,
Lehet, hogy az otthon, de lehet a vég.
S üldözi egy kérdés mindig újra,
Azt gondolja, kemény, de valahol tudja,
És érzi, hogy idegen idelent,
De szeretne szeretni szívesen.
Évre év jön ezerszer olvad és újra fagy,
De van, ami mindig ugyanaz marad.
Túl a felhőn, át az égen,
Túl a jó és a rossz felett,
Bárhol a magasban,
Vagy bárhol a mélybe lent.
Túl a zöldön át a kéken,
Túl a poklon, s a mennyeken,
Otthon a magasban,
És otthon a mélybe lent.
Na ide figyelj kis csacska macska,
Mikor leszel már nagyobbacska,
Kacska kicsiny zsigereidhez,
Rágondolni sem merek,
Mikor kapcsolódnak erek,
S feloldva mikor szállítják már minél messzebb az agyadban lerakódott szemetet.
Előre menjél sohase hátra,
Bátraké a szerencse, hátha
Más mára virradsz
Bár ma felül a gálya
És alul a víznek árja,
Nyugi, nemsokára nem feszülsz bele, lehet talán egyszer még újra tied a pálya.
Belecsavar megint, aztán indul,
Azt gondolja soha meg se fordul,
Bárhol is legyen, de jó helyen,
Túl az álmokon, s az éveken.
Érzi azt, h előre kéne menni,
Mer' mögötte már nincs, csak az üres semmi,
De az emlék megint rálegyint,
Hogy mi a fene az, amit keres megint.
Mi a gáz, ha minden ugyanaz,
Mindennap ugyanúgy nyüzsög a város,
Minden évben ugyanazt a néhány ráncot
Látod az arcodat, de hát a szmog egy kicsit káros,
Mi a trend vagy éppen mi a rend,
De belül leharapnám a láncot,
Minden éjjel ugyanazt az ördögi táncot
Járja a lábad, de majd végül megtalálod...
Az álmod!
Kowalsky meg a Vega - fekete lepke
Ha mást nem is, de jól tudom hogy milyen fent és hogy milyen lenn,
Az ég kék de a zöldet is kedvelem-mert bármeddig elmegyek,
Ezt jól tudod mert voltál néha kicsit fent és hát nagyon lenn,
Ha mást nem is de élvezed,hogy élheted
Mert ez az életed...
Soha nem az a kérdés hogy kinek van igaza
Neked is ugyanaz, egy test amiben vagy és Te is ugyanabban hiszel...
Örülsz hogy élsz és hogy ez sohase múljon el,
Ugyanazok vagyunk Te és én, amire gondolok az csupán vélemény
Hiszen az igazság az olyan mint egy fekete lepke, amit keresel a sötétben...
Én csak élem az életem
És pont úgy tudom ahogy Te hogy elégkomoly a tét,
Én csak élem az életem
Igen, a szívedben a motort ahogy dobog a gép
Én csak élem az életem
Igen, a szemedben a tüzet ahogy mosolyogsz rám
De én csak hajtom a fekete lepkét és tudom hogy valahol utolér...
Látod nem az a teszt, hogy a másik bejön vagy nem,
A szerep ugyanaz hogy elfogadd azt amiben vagy
Nem pusztul el semmi minden létezik
Hiszen a gyerekkor sem tűnik el csak változik
Én csak élem az életem
És pont úgy tudom ahogy Te hogy elégkomoly a tét,
Én csak élem az életem
Igen, a szívedben a motort ahogy dobog a gép
Én csak élem az életem
Igen, a szemedben a tüzet ahogy mosolyogsz rám
De én csak hajtom a fekete lepkét és tudom hogy valahol utolér...