Idegen Tollakkal

jagosistvan•  2013. március 11. 18:46

Bódi László Cipő - Furcsa magasban

Bódi László Cipő - Furcsa magasban



Nem érti senki és Te sem tudod, 

Hogy halálra ítélt vágyakat húzok 

Magam után, de már alig bírom 

És várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok. 


És csak kezeket látok furcsa magasban. 

Kiáltanék - nem így akartam. 

És nem tudom, hogy mért vagyok itt. 

Én akartam, vagy valami erre vitt? 

Akartam, mert akarni kell. 

Aki megszületett, az többé nem felel 

magáért, mert az öntudat gagyog 

Súgja a jelet, hogy íme én vagyok: 

Az aki mindent csak szépen tehet

S tetteimért már nem felelhetek,

Megszült a világ, hogy sorsom is legyen, 

Hogy eltékozoljam az összes életem. 


Nem érti senki és Te sem tudod, 

Hogy mitől félek, hogy miért hallgatok 

Arról, amit mondani kell 

Amit helyettem senki nem mondhat el. 


És csak kezeket látok furcsa magasban. 

Kiáltanék - nem így akartam .

És nem tudom, hogy mért vagyok itt. 

Én akartam, vagy valami erre vitt? 

Akartam, mert akarni kell. 

Aki megszületett, az többé nem felel 

magáért, mert az öntudat gagyog 

Súgja a jelet, hogy íme én vagyok: 

Az aki mindent csak szépen tehet

S tetteimért már nem felelhetek,

Megszült a világ, hogy sorsom is legyen, 

Hogy eltékozoljam az összes életem. 


http://www.youtube.com/watch?v=km91JjHSxoM

jagosistvan•  2012. február 25. 11:55

Ossian - A magam útját járom

Hányszor és hányan mondták: "nem sikerül"
Célom és összes álmom a semmibe merül
Mégis elindultam, a semmiből kezdtem el
Határt, mit mások szabtak, nem fogadhattam el

Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Hibáim, vétkem, bűnöm: meggyóntam rég
Mentségem nincs más semmi, csak az őszinteség
Ne várd, hogy megváltozzam, túl késő már
Porból a porba tartok, de pár boldog nap még jár

Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Az utca volt az én iskolám
Szöges ostor a Bibliám
A fizetségem, hogy élhetek
És még remélhetek
A mostoha idő tanított
Hogy legfőbb jog az Ököljog
S ha elárulnak, majd megszokod
Nem nagy dolog

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

 

http://www.youtube.com/watch?v=I2vL4YMOuV8&feature=related 

jagosistvan•  2011. november 16. 20:46

Dinamit - Hűvösek az éjszakák

Képed a falon por lepi már
És a szobámba félhomály
Múlnak a napok s minden éjszakán
Érted kínoz a szomjúság

Amíg hazatalálsz, őrzöm a lángot
Hogyha arra kérsz, én várok rád
Míg karod nem ölel át, annyira fázom
Olyan hűvösek az éjszakák

Oly sokan bukunk a cél előtt
Mégis van, aki talpra áll
Végtelen utakra sodor az ár
Csak a Hold az ki rám vigyáz

Amíg hazatalálsz, őrzöm a lángot
Hogyha arra kérsz, én várok rád
Míg karod nem ölel át, annyira fázom
Olyan hűvösek az éjszakák

Ha elnyel a sötét, a mélybe ránt
Kezem kezedért nyújtanám
Végtelen utakra sodor az ár
Csak a Hold az ki rám vigyáz

Amíg hazatalálsz, őrzöm a lángot
Hogyha arra kérsz, én várok rád
Míg karod nem ölel át, annyira fázom
Olyan hűvösek az éjszakák

Amíg hazatalálsz, őrzöm a lángot
Hogyha arra kérsz, én várok rád
Míg karod nem ölel át, annyira fázom
Olyan hűvösek az éjszakák

Jött egy hajnali szél, elfújta a lángot
Jött egy újabb tűz, egy lángolás
Karja úgy ölel át, magához láncol
Hogyha hűvösek az éjszakák

Jött egy hajnali szél, elfújta a lángot
Jött egy újabb tűz, egy lángolás
Karja úgy ölel át, magához láncol
Hogyha hűvösek az éjszakák

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=wSmEqIXPkrc&feature=related 

jagosistvan•  2011. szeptember 25. 08:33

EDDA - Nincs visszaút

Ez így már nem mehet, legyen már vége!
Nem ezt ígértétek.
Emberibb életet sürgető vészjelek.
Gyorsan fogynak az érvek.

Bábeli zûrzavar, sok minden eltakar,
Nincs már súlya a szónak.
Az életünk döcög, a tettes jót röhög,
Te és én fizetünk mindent.

Végül is hadd mondjam el,
Ami belül éget el,
Amitõl meghal a holnap.
Az új nap sokat ígért,
Vagy legalább reményt,
És az egész most hol van?

Ha nem élhetek egyszerûen, szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy, ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon,
Szakadjon szét minden!
Oh, minden!


Hányszor meritek még, ami már megtörtént,
Megtenni újra és újra? 
Gõgös az arcotok, a falnak rohantok,
Nektek a hatalom a minden.

Milyen a fájdalom, milyen a szánalom,
Arról fogalmatok sincsen.
Az életünk döcög, a tettes jót röhög,
Te és én fizetünk mindent.

Végül is hadd mondjam el,
Ami belül éget el,
Amitõl meghal a holnap.
Az új nap sokat ígért,
Vagy legalább reményt,
És az egész most hol van?

Ha nem élhetek egyszerûen, szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy, ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon,
Szakadjon szét minden!

 

http://www.youtube.com/watch?v=VVWwS7clYbA&feature=related 

jagosistvan•  2011. szeptember 21. 12:16

Pokolgép - Ki mondja meg?

Szürkék a házfalak, szürkék a reggelek
És fásultan néznek rád az emberek
Te is közéjük állsz, füstöt okád, vár a gyár
Neked ez a nagyvilág

Kiút ha elveszett a város magába zár
Ólomgőz, szenny és sár mélyen a tested járja át

Nem tudod merre lépj, és a holnaptól nagyon félsz
Ingoványos mocsár a lét
Múltadat feledve már a vágyaidban sem hiszel
Pedig szabadnak születtél
S ki mondja meg hova lépj?

Szürkék a házfalak, szürkék a reggelek
És fásultan néznek rád az emberek
Narkózol és piálsz, tű hegyén a halál Téged vár
Neked ez a nagy világ

Kiút ha elveszett a város magába zár
Ólomgőz, szenny és sár mélyen a tested járja át

Nem tudod merre lépj, és a holnaptól nagyon félsz
Ingoványos mocsár a lét
Múltadat feledve már a vágyaidban sem hiszel
Pedig szabadnak születtél
S ki mondja meg hova lépj?

Nem tudod merre lépj, és a holnaptól nagyon félsz
Ingoványos mocsár a lét
Múltadat feledve már a vágyaidban sem hiszel
Pedig szabadnak születtél

Nem tudod merre lépj, és a holnaptól nagyon félsz
Ingoványos mocsár a lét
Múltadat feledve már a vágyaidban sem hiszel
Pedig szabadnak születtél
S ki mondja meg hova lépj?

 

http://www.youtube.com/watch?v=LNGyuX98HNk&feature=related 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom